„Nem szeretnék politikailag korrekt lenni” – dokumentumfilm a közmédiáról

Március 27-e óta tekinthető meg online Máté Bence Öt lecke a valóság felszámolásáról (The Hungarian Playbook) című dokumentumfilmje. A történet a központilag irányított magyar állami média működési mechanizmusát mutatja be öt fejezeten keresztül. A filmben olyan újságírók szólalnak meg, akik korábban a közmédiában dolgoztak. Az általuk elmondott információk még akkor is sokkolóan hatnak, ha tudjuk: hazánkban 2010 óta szisztematikusan építi le a Fidesz a sajtószabadságot. 

Máté Bence dokumentumfilm-rendező, az MTI korábbi kairói tudósítója ebben a dokumentumfilmben a hazai nyilvánosság beszűkülésének folyamatát mutatja be. A film öt fejezetre bontva tárja a néző elé azt a központilag irányított, kézivezérléssel működtetett médiarendszert, amely 2010 óta hazánkban működik.

A film első fejezetében megismerhetjük a vidéki, huszonéves értelmiségiekből verbuválódott, magát liberálisnak valló pártot, a Fideszt, valamint az azt  működtető két személyt: a fiatalon a demokrácia értékei mellett felszólaló és hitet tevő Orbán Viktort, és a párt körül aktív gazdasági kapcsolatokat kiépítő Simicska Lajost. Azt is megtudhatjuk, hogy a 2002-es választást elbukó Fidesz abban láthatta bukásának okát, hogy akkor még nem rendelkezett akkora médiabirodalommal, mint a 2010-es éveket követően.

Éppen ezért a 2002-es bukás után a párt igyekezett minden forrást olyan eszközökbe forgatni, amelyek a médiapiac egyes csatornáit és azok irányítását a párt és ahhoz közeli emberek kezébe adja. Simicska Lajos ebben kulcsszerepet vállalt, hatalmas médiabirodalmat épített fel, ami a Fidesz 2010-es, majd 2014-es kétharmados győzelméhez vezetett.  Ezt követően a demokratikus intézmények meggyengítésének korszaka következett: az új alkotmány és az új médiatörvény ennek bizonyítéka.

A hét infografikája: Simicska Lajos médiabirodalma | atlatszo.hu

Több mint nyolcvanezer közbeszerzési és reklámozási adat elemzésével készítette el azt a nagyszabású riportot a Kreatív Online, amelyben a Simicska Lajoshoz köthető médiabirodalom létrejöttének körülményeit elemzi. Arra ebben a blogbejegyzésben nincs mód, hogy a cikk minden pontját elemezzük (a cikk terjedelme ellenére mindenképpen érdemes elolvasni), azonban az adatok ábrázolásának változatos módjaira mindenképpen ki kell térnünk.

2015-ben jelentős fordulat állt be a miniszterelnök és barátja kapcsolatában: a G-napként elhíresült történések alapvetően megrengették a korábban jól működő propagandagépezetet. Simicska és Orbán nyilvánosság előtt zajló összeveszése azt eredményezte, hogy a korábban a párt szócsöveként működő médiumok elkezdtek kritikus hangvételt megütni a Fidesszel szemben. Ezen események feldolgozása és bemutatása  a dokumentumfilm második fejezetében tárul a néző elé, amikor már a közmédia bekebelezéséről és kézi irányításáról beszélnek olyan újságírók, akik egy darabig maguk is a gépezet aktív résztvevői voltak.

Simicska Lajos: „A mi médiánk ellen fog állni, és kurvára le fogja szarni, hogy az Orbán mit akar” | atlatszo.hu

Simicska Lajos: „A mi médiánk ellen fog állni, és kurvára le fogja szarni, hogy az Orbán mit akar”

A Simicskával való konfliktus után új stratégiára volt szükség: nem lehetett egy ember kezébe adni a médiabirodalom kulcsát. Egy olyan intézményt kellett  kitalálni, ami központilag kiszolgálja az igényeket. Ebben a részben megismerhetjük azokat a médiamunkásokat, akiket egyébként a film azzal, hogy családjuk körében mutat be, igyekszik szerethetővé tenni, mintegy felmentést adni nekik. Megtudhatjuk róluk, hogy az új hírcsatorna indulásakor karrierjük elején tartanak, fiatalok, lelkesek, és hatalmas örömmel élik meg azt a pillanatot, amikor az MTVA munkatársai lesznek. Az örömük azonban nem tart sokáig, hiszen hamar be kell látniuk: ebben a közegben az újságírásnak és a szakmai etikának nyoma sincs. Van, aki magyarázkodik a munkáját illetően, van, aki felmond.

Önök kérték: Hogyan lett a közmédiából propagandagépezet | atlatszo.hu

Önök kérték: Hogyan lett a közmédiából propagandagépezet

A közmédiánál megfigyelhető nagy fluktuáció egyik oka lehet, hogy nem mindenki képes gondolkodás nélkül végrehajtani a felülről jövő parancsokat. A filmben gyakran elhangzik, hogy voltak tipikus tabutémák, olyanok, amiket nem lehetett a valóságnak megfelelően a néző elé tárni. Olyan is előfordult, hogy a leadott anyagot a szerkesztő teljesen átírta, vagy Rogán Antal propagandaminisztériumából küldtek olyan kulcsszavakat, amelyeket kötelezően szerepeltetni kellett egy-egy cikkben.

“Akinek ez nem tetszik, el lehet menni az irodába és fel lehet mondani.”- hangzott el egy különleges szerkesztői ülésen, éppen az európai parlamenti választások előtt.

Sokaknak nem tetszett, hogy a közpénzből finanszírozott közmédia, melynek alapfeladata lenne a pontos, hiteles, és minden véleményt nyilvánosság elé táró tájékoztatás, ennyire egyoldalúan, a Fidesz szócsöveként működik. Éppen ezért ellenzéki képviselők egy csoportja 2018 végén tüntetést szervezett az MTVA elé. A képviselők stúdióba való bejutását az MTVA biztonsági őrei akadályozták meg.

A film rendszerszintű szemlélete ekkor fordul az egyén felé: bemutatja annak az újságírónak a vívódását, aki az MTVA elleni tüntetés napján  az épületben tartózkodik, és akit az egyik ellenzéki képviselő élő közvetítés közben hírhamisítónak nevez. Ez a szembesítés  meghatározza az újságíró további pályafutását: felmond, sőt kivonul a médiából és az országból is. Ausztriában vállal felszolgálói munkát és elmondása szerint soha többet nem akar a magyar médiában dolgozni.

„Boldog karácsonyt, miniszterelnök úr!” – vasárnap este a közmédia ellen tüntettek

Vasárnap negyedszer tüntettek a „rabszolgatörvény” és a kormány ellen Budapesten. Délután a Hősök terén gyülekeztek az emberek, majd a Parlament…

A film bemutatja az újságíró családját is. Szülei vidéken élő, korábban aktív és hű Fidesz-szavazók, akik nagyon büszkék arra, hogy a lányuk első generációs roma értelmiségiként a Magyar Televízió munkatársa. A 2018-as történések azonban mindezt megtörik: nem csak az újságírónak lesz elege a köztévéből, a szülei sem kívánnak már a pártra szavazni. Érdekes azonban, hogy habár a pártpreferenciában történt részükről elmozdulás, a történtek után is a köztévét nézik, igaz, a lányuk többször emlékezteti őket: „nem szabad mindent elhinni, amit látnak”.

A film azt is bemutatja, hogyan lehet strómanok által uralni a privát média nagy részét. Előtérbe kerül a vidéki gázszerelőből az ország leggazdagabb emberévé váló Mészáros Lőrinc, aki többszörös  médiacég-tulajdonosként Simicska nyomdokaiba lép. Szó esik még a magánmédiumok egy központi alapítványba tereléséről, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványról is.

„A kormány jelenleg a hazai hírpiac 80%-át vonta az ellenőrzése alá. A nyilvánosság nagy részét elzárják a kritikus információktól, ezzel biztosítva a kormányzó Fidesz párt hatalmának megtartását. Ezzel párhuzamosan a független újságírókat és médiumokat politikai aktivistának, hazaárulónak vagy külföldi ügynöknek állítja be az állami kommunikáció.” – olvasható a film szinopszisában.

A film külön fejezetet szentel Szijjártó Péter külügyminiszter családi vakációjának. 2020 nyarán Németh Dániel fotós buktatta le a külügyminisztert, hogy családjával karöltve az Adrián, egy Szíjj László tulajdonában lévő luxusjachton nyaral. A film által  betekintést nyerhetünk a fotós munkájába, a külügyminiszter leleplezésének részleteibe. Az állami megrendelésekből meggazdagodott üzletember luxusjachtján utazó külügyminiszter persze a rendszerszintű korrupció egyik ékes példája.

A film a történet által a következmények nélküli országra is rámutat: míg a fotóst elbocsátották Magyarország vezető, állami fenntartású fotográfiai intézetétől, addig Szijjártó ma is Magyarország külügyminisztere. Mindez pedig felvetheti a nézőben (és sok újságíróban) azt a kérdést, hogy van-e értelme a nyilvánosság elé tárni a korrupciót, ha úgysincs következménye.

Szijjártó Péter külügyminiszter Szíjj László adriai luxusjachtján bekkeli ki a fehérorosz válságot | atlatszo.hu

Szijjártó Péter külügyminiszter Szíjj László adriai luxusjachtján bekkeli ki a fehérorosz válságot

A negyedik fejezetben olyan újságírókat ismerhetünk meg, akiket a katonai kiberfegyvernek minősülő Pegasus nevű kémszoftverrel figyeltek meg. Panyi Szabolcs, a Direkt36 újságírója részletesen elmeséli, hogy milyen megfigyelési és esetenként beszervezési kísérletek alanyai lettek kollégájával. Azért kerülhettek célkeresztbe, mert a kormányzat számára kényes témán dolgoztak: Panyi például az orosz kémbankról írt egy cikket abban az időben (összesen 7 hónapig), amikor megfigyelték.

A film ezen fejezete és maga az újságíró is felteszi azt a kérdést, hogy egy ilyen eset után, amikor az állam civileket vesz célba kémfegyverrel, hogyan tudja az ember megőrizni a biztonságát és a munkáját: hogyan tudja garantálni a forrásai és maga számára a védelmet, mihez kezd majd, ha senki nem áll vele szóba ezt követően.

Amikor ez a kép készült, éppen Pegasus kémprogrammal figyeltek minket | atlatszo.hu

A fenti kép idén július 3-án készült a Dunakanyar egyik falvában, ahol mint évente szoktuk, az Átlátszó nyári összetartására jöttünk össze egy napra. Ilyenkor a szervezet legszűkebb magjánál szélesebb körben jövünk össze: például kevésbé rendszeres szerzőinket vagy a munkánkhoz valamilyen formában személyesen kapcsolódó, „külsős” vendégeket is meg szoktuk hívni.

A film ötödik fejezetében elhagyjuk Magyarországot, és Brüsszelbe utazunk, ahol az Európai Tanács elnökének korábbi tanácsadója mesél arról a politikai összefonódásról és érdekérvényesítési módról, amelynek köszönhetően a magyar kormányt és személyesen Orbán Viktort nem vonták felelősségre a jogállamiság és a szabad média ellen irányuló tettei miatt. A fejezetből azt is megtudhatjuk, hogy habár a német média állandó kritikával illeti az Orbán-kormányt, a német gazdaságnak nagyon is jót tesz a szoros együttműködés. Olyan jól jövedelmező gazdasági feltételeket biztosít ugyanis Magyarország a német vállalatok számára, amelyek elegendőek ahhoz, hogy a német politikai elit szemet hunyjon Orbán illiberális berendezkedése fölött.

A dokumentumfilm itt megtekinthető teljes terjedelmében:

Az epilógusból megtudhatjuk, hogy mi lett a korábban MTVA-nál dolgozó újságírókkal. Egyikük Ausztriában dolgozik pultosként, és elmondása szerint soha többet nem akar a magyar médiában dolgozni. A másikuk az interjút követően felmondott a közmédiánál, és egy független szerkesztőség csapatát erősíti tovább.

A film zárógondolata az, hogy a választás tükrében különösen problémás, hogy a kormány sokkal nagyobb erőfölényben van a médiaviszonyokat illetően, mint az ellenzék. Mindez pedig felvetheti a nézőben annak gondolatát, hogy valóban egy demokratikus és szabad választás résztvevői-e azok az állampolgárok, akik egy 2010 óta szisztematikusan, kézivezérléssel irányított propagandabirodalom hatása alatt mennek el választani.

Gödri Rita

Címlapkép: részlet a filmből (forrás: Kontra)

Adj szja 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka! Átlátszónet Alapítvány: 18516641-1-42 from atlatszo.hu on Vimeo.