„A menekülés teljesen tönkretesz” – dokumentumfilm egy afgán menekültről

Vannak olyan történetek, amelyeket nehéz úgy a filmvászonra vinni, hogy a világ bármely pontján ülő néző számára átélhető legyen. A távoli háborúk és az emiatt saját országukat elhagyni kényszerülők témája is ilyen – főleg, hogy ma már politikai jelentés is társul hozzá, különösen nálunk, Magyarországon. A Menekülés (Flee) mégis sikerrel vette az akadályt: a menekültválságot egyetlen ember sorsán keresztül bemutató animációs alkotás elgondolkodtató példája annak, hogy mi késztethet valakit arra, hogy fejest ugorjon az ismeretlenbe, és hogyan hat egy gyerek életére az élmény, amit senkinek nem kellene ilyen fiatalon átélnie. A film premierje január 22-én lesz a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) keretein belül.

A történelem és az egyén viszonya, a háború utáni emlékezés, a múlttal való szembenézés drámája egyre nagyobb hangsúlyt kap a filmvásznon, akár ebben az elsőre látszólag szokatlan műfajban, az animációs dokumentumfilm műfajában is. Ari Folman Libanoni keringője az 1982-es libanoni háborút, pontosabban a szabrai és satilai vérengzést eleveníti fel, a  2013-as The Missing Picture a a kambodzsai Vörös Khmer diktatúrát idézi fel.

Ebbe a sorba illeszkedik Jonas Poher Rasmussen Menekülés (Flee) című animációs dokumentumfilmje is, amelynek főszereplője, Amin a harmincas éveiben jár. Látszólag mindene megvan, ami a boldog élethez kell: harmonikus kapcsolat a párjával Kasperrel, sikeres karrier. Életét azonban beárnyékolja egy súlyos titok, amit hosszú hallgatás után középiskolai barátjával, a film rendezőjével oszt meg.

Amin a nyolcvanas évek Afganisztánjában nőtt fel, átlagos gyerekként. Alig múlt tízéves, amikor a szovjetek kivonulásakor édesapjának nyoma veszett, a polgárháború kitörése után pedig a családnak menekülnie kell. Együtt vágnak neki az útnak, és végül Moszkvában találnak menedéket egy időre. Onnan Svédországba szeretnének eljutni,  ahol Amin idősebb testvére él.

Egy sikertelen kísérlet után, ami a viharos tengeren majdnem az életükbe kerül, visszakerülnek Oroszországba, ahol hosszú hónapokat töltenek bezárva egy apró panellakásba, arra várva, hogy a Svédországban élő testvérük kitalálja, hogyan szerezzen elég pénzt, hogy átjuttassa őket (illegálisan) az országba.

2022. január 22. és 30. között kerül megrendezésre a 8. Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF), amely a világ legfrissebb, nemzetközi sikereket elért egész estés kreatív dokumentumfilmjeit mutatja be. Közel 50 filmet, mintegy 200 vetítésen, 5 szekcióban (Bátor nők, Bátor gyermekek, Bátor ellenállók, Bátor útkeresők, Bátor álmodozók) láthat a közönség Budapesten és vidéken (Budapest: Cinema City Mammut II., vidék: Debrecen, Eger, Győr, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Veszprém, Zalaegerszeg). Az idei fesztivál szlogenje: BÁTOR FILMEK.

Az embercsempészek szinte megfizethetetlen árat kérnek, így Amin másodszorra már egyedül vág neki az útnak, ugyanis csupán ennyi pénzt tudnak egyszerre összeszedni. Csak a reptéren döbben rá, hogy Svédország helyett Dániába szól a jegye, ahol egyetlen embert sem ismer. Ahhoz pedig, hogy megkapja a menekültstátuszt, hazudnia kell.

A félelem, hogy elveszíti menekültstátuszát, olyan erős, hogy 20 év alatt énjének egy igen fontos része még a legközelebbi barátai és szerelme előtt is titokban maradt.

Mindenki (a hatóságok is) úgy tudja, hogy az egész családja meghalt Afganisztánban, pedig a valóságban három testvére és édesanyja is életben van – szintén menekültként, Svédországban.

A film nagy részében egy, a rendező és a főszereplő közötti interjúhelyzetnek lehetünk szemtanúi, a szereplőket animáció kelti életre. Önmagában az animációs dokumentumfilm műfaja is egy szokatlan választás, de kiválóan működik. Ebben az esetben kettős funkciója van: egyrészt segít beazonosíthatatlanná tenni a szereplőket, így meg is védi őket, másrészt pedig a múltbeli emlékek felelevenítésére is szolgál, amire archív felvételek önmagukban kevésbé lennének képesek.

Amin számos olyan élményről mesélt, amelyek közül akár csak egy is óriási terhet jelentene egy átlagembernek, ő pedig kiskorában tapasztalta meg mindezeket. Hogy milyen a saját hazájából menekülni az ismeretlenbe, hogy milyen érzés az embercsempészek hajóján a vaksötétben több tucat ismeretlen emberrel összezsúfolódva várni, hogy vajon épségben eljutnak-e az úti céljukhoz.

Az egyik legmegrázóbb jelenet egyben tükröt is tart a kortárs társadalom elé: a tengeren hánykolódva az életveszélyes csónakban utazó menekültek egy gazdag turistákkal teli sétahajót vesznek észre, amit ujjongva fogadnak. Csak rövid idő után döbbennek rá, hogy segítséget hiába várnak – megmenteni nem fogják őket, csupán fotókat és videókat készítenek róluk az utasok, mint valami látványosságról. Ezt követően a hangszóróból az észt rendőrség tájékoztatása hallatszik, hogy visszaszállítják őket Oroszországba.

„A legtöbben el sem tudják képzelni, a menekülés hogyan hat az emberre. Hogy mennyire kikezdi a kapcsolatait, hogy teljesen tönkretesz.”

Forrás: Facebook/FLEE a movie by Jonas Poher Rasmussen

A téma manapság különösen aktuális

A Menekülés kétségkívül az év egyik legjobb filmje, mondanivalójának pedig különösen nagy aktualitást ad a jelenlegi afgán helyzet, a tálib hatalomátvételt követő menekültválság. Bár csak mellékszál a történetben, de nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogyan vállalja fel önmagát, szexuális orientációját a főszereplő. Meleg fiatalként és menekültként ugyanis kétszeresen meg kellett küzdenie a kívülállóság érzésével, a helyzetet pedig tovább nehezítette, hogy mint mondja, a téma náluk különösen nagy tabu volt: „Afganisztánban nem voltak homoszexuálisok. Szavunk sem volt rájuk.”

A Menekülés azonban nem csupán egyetlen ember története, univerzális jelentéssel bír. Tűpontosan ábrázolja, mit élhetnek át azok a menekültek, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják otthonukat, és fejest ugorjanak az ismeretlenbe. Hogy az otthon biztonsága, az önfeledt gyerekkor nem mindenkinek adatik meg magától értetődően. Hogy még ha szerencsésen is végződik a történetük, és épségben meg is érkeznek úti céljukhoz, a trauma nem múlik el nyomtalanul, egész életükben velük marad. Mert a történteknek komoly pszichés hatásai vannak, ráadásul a film szereplőjének gyerekként kellett átélnie őket.

Az egyik leginkább elgondolkodtató jelenet a film vége felé látható, amikor a reptéren erről elmélkedik a főszereplő:

„Az ember felnő. Túl gyorsan. Ha gyerekként menekülsz, akkor sokáig tart megtanulni megbízni az emberekben. Állandóan résen vagy, tényleg állandóan. Amikor biztonságban vagy, akkor is.”

A film mindezek miatt magyar szemszögből különösen aktuális témákat feszeget. Elég csak arra gondolni,  hogy a kormány évek óta következetesen erőszaktevő „migránsokkal” riogat, akik a magyaroktól el akarják venni a munkát, újabban pedig az „LMBTQ-propagandát” és a szexuális kisebbségeket állítja be ellenségként a kormányzati kommunikáció.

A Menekülés premiervetítése január 22-én lesz Debrecenben, a BIDF keretei között. Budapesten január 28-tól látható. A pécsi bemutató után (január 28.) egy beszélgetésre is sor kerül Dr. Tarrósy István politológussal, Mester Zoltánnal, az Emberség Erejével Alapítvány kommunikációs vezetőjével és Brumecz Viktóriával, a TASZ Regionális Program munkatársával.

Menekültválság – számokban

Az ENSZ menekültügyi szervezetének (UNHCR) adatai szerint  az afgánok alkotják a világ egyik legnagyobb menekültpopulációját. Egy 1997-es jelentés szerint a film által ábrázolt időszakban, vagyis a ’80-as évek végén majdnem félmillió afgán menekült Pakisztánba, további 200 000 pedig Iránba. Ezt követően a menekültek száma folyamatosan emelkedett. 1985 és 1990 között a világ teljes menekültpopulációjának közel fele Afganisztánból származott.

Jelenleg nagyjából 2,6 millió afgán menekültet tartanak nyilván a világon, 90 százalékuk (2,2 millióan) Iránban és Pakisztánban él. További 3,5 millió ember úgynevezett belső menekült, vagyis olyanok, akik bár kénytelenek elhagyni lakóhelyüket, az országon belül kerestek menedéket. Az UNHCR előrejelzései szerint a 2021-ben rohamosan romló biztonsági helyzet fényében (ami az USA kivonulásának és a tálib hatalomátvételnek tudható be) a menekülők száma minden valószínűség szerint tovább fog nőni. Csak a tavalyi évben több mint 660 ezren kényszerültek lakóhelyük elhagyására, 80 százalékban nők és kiskorú gyermekek.

Magyarország szeptember közepén végén bejelentette, hogy nem fogad be több afgán menekültet. A Kabulból kimenekített, Balassagyarmaton elszállásolt családokkal szeptember elején beszélgettünk:

„Csak aláírtunk egy papírt, nem mondták el mi van rajta” – Kabulból kimenekített afgánok Balassagyarmaton | atlatszo.hu

A Kabulból kimenekített, Balassagyarmaton elszállásolt afgán családok ügyében a Helsinki Bizottság szerint valószínűleg tartózkodási engedély kiadására irányuló eljárás folyik, de az érintettek erről semmit sem tudnak, és hivatalos dokumentumokat sem kaptak róla. Erről, és a kimenekítés során szerzett élményeikről meséltek az Átlászónak.

Szopkó Zita

Címlapkép: Részlet a filmből (forrás: BIDF)