sorozatkritika

Hagyományok, menekülés, művészet és emancipáció négy epizódban: Unorthodox

A Deborah Feldman könyve alapján forgatott sorozat a konzervatív zsidó közösséget és a szekuláris Berlint mutatja be egy fiatal lány történetén keresztül. A sorozatot az elmúlt évben több nemzetközi díjjal jutalmazták, februárban pedig női főszereplőjét, Shira Haas-t Golden Globe díjra jelölték.

 

Támogatási kampány

Deborah Feldman New York-ban, a brooklyni szatmári haszid zsidók között nőtt fel. A közösséget a második világháború után európai, nagyrészt magyar holokauszttúlélők alapították – innen ered a nevük is. A szatmári zsidók szerint a soá (holokauszt) Isten büntetése volt a cionizmus és az asszimiláció miatt. Ők minden más zsidó közösségnél konzervatívabbak és szigorúbbak, mert úgy vélik, ezzel tudnak megelőzni egy második holokausztot. 

A közösségbe született Feldman identitásának magja az volt, hogy holokauszttúlélők leszármazottja. Ez nem feltétlenül fájdalmas annak, aki nem ismer más identitást, de sok irreális félelmet okozott, valamint emiatt „felhalmozódott benne a szenvedés” – magyarázta az írónő a DW-nek egy interjúban.

Feldman 23 évesen megszökött a közösségből, és az élményeiről könyvet írt. Az Unorthodox angol nyelven 2012-ben jelent meg, magyarul 2020-ban a Libri Könyvkiadó adta ki Unortodox – A másik út címen.

A Netflix-es Unorthodox (magyar fordításban: A másik út) című sorozat ezt az életrajzi művet dolgozza fel. New Yorkban és Berlinben játszódik, a két helyszínen, három nyelven, két párhuzamos idővonalon mutatja be a szigorú zsidó közösségből elszökő lány sorsát. 

Esther vagy Esty a brooklyni szatmári haszid közösségben nem számít a legnépszerűbb menyasszony-jelöltnek: anyja a lány gyerekkorában Berlinbe szökött, apja alkoholista. A 17 éves Esty-t mégis sikerült férjhez adni, a hasonlóan fiatal, félénk és kínos Yanky Shapiro-hoz. A házasság – ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy Esty Yanky tulajdona – azonban nem működik: a pár szexuális problémákkal küzd, a lány nem esik teherbe, és láthatóan boldogtalan. Esther Berlinbe szökik. 

A német fővárosban gyakorlatilag hajléktalanként kezd “új életet”. Igyekszik beilleszkedni egy szekuláris, multikulturális társadalomba, ami merőben különbözik mindentől, amit előtte ismert. Barátokat szerez, leveszi a parókáját, és sonkás szendvicset eszik. 

Egyedül a zene szeretete köti össze New York-i és berlini életét. A Berlin Music Conservatory zenei iskola, ahol Esther (aki egy belvárosi lakásban a bér csökkentéséért cserébe tanult zongorázni) ösztöndíjat próbál szerezni, jelenti számára az új, szabad és modern élet kezdetét.

A berlini és a williamsburgi történetszálak egymás mellett futnak a sorozatban, mintegy kihangsúlyozva a haszid közösség ízléstelenül dekorált hatalmas terei, műanyag poharai és idejétmúlt hagyományai, illetve a berlini művészvilág befogadósága, szabadsága, és modern értékrendje közötti kontrasztot.

Bár a sorozat elsősorban a fiatal nő meneküléséről szól, bemutatja a haszid közösséget is, akik számára a külvilágtól való elzárkózás a védekezés egy formája.

Mindezt a Netflix-től elvárhatóan színes és színvonalas képekkel, hitelesen berendezett díszlet között láthatjuk. Bár a belső helyeken, lakásokban játszódó jelenetek nagy részét Berlinben vették fel, a díszlettervezők korábban alaposan tanulmányozták a williamsburgi zsidók lakóhelyeit, életét.

A főszereplőt, a bizonytalan tinilányt Shira Haas, izraeli színésznő kiemelkedően jól játssza. Bár több neves, izraeli díjjal jutalmazták tehetségét korábban is, a nemzetközi sikert ez a Netflix-sorozat hozta meg neki: a napokban Golden Globe-ra jelölték, ami az egyik legnagyobb elismerésnek számít a sorozatszínészek körében. A Yanky-t játszó izraeli színész, Amit Rahav-t ezzel egyidőben Independent Spirit Awards-ra jelölték. 

Említésre méltó a sorozatban az izraeli-német színész, Jeff Wilbusch, aki Feldman-hoz hasonlóan egy haszid szatmári közösségben nőtt fel Izraelben, és 13 évesen szökött meg. A sorozatban Yanky unokatestvérét játssza, aki segít a felszarvazott férjnek megkeresni a fiatal feleséget Berlinben. 

A rendező, Maria Schrader korábban a Stefan Zweig – Búcsú Európától című filmen dolgozott, ami az osztrák író életét és emigrációját mutatja be. A sorozat forgatókönyvét részben Deborah Feldman írta (aki egy nagyon rövid időre feltűnik a sorozatban is), de szintén forgatókönyvíróként dolgozott rajta Anna Winger, aki a Volt egyszer két Németország című történelmi sorozat producereként érdemelte ki a szakma elismerését. 

A sorozat 2020 áprilisában jelent meg a Netflixen, és szinte rögtön világsiker lett. Az Emmy díjátadóra 8 kategóriában jelölték, ebből egyet, a Legjobb minisorozat, film vagy drámai különkiadás rendezőjének járó díjat el is nyerte. 2021-ben a 78. Golden Globe-ra két kategóriában jelölték a sorozatot: A legjobb minisorozat és Legjobb női főszereplő

A sorozat áprilisi Netflixes premierje után a nemzetközi és a hazai sajtóban is remek kritikát kapott. A Rotten Tomatoes 96 százalékra értékelte, elismerően írt róla többek között a a The Guardian („Elsőrendű”), a Forbes („Nem fogod tudni abbahagyni”) és a Vulture.com is („Egy nő újjászületéséről készített csodálatos portré„). 

Az Unorthodox a Netflix-en elérhető. A sorozathoz ugyanitt egy olyan húsz perces videó is tartozik, amiben a színészek, a rendezők és az írók mondják el az élményeiket a sorozattal, a történettel kapcsolatban.

Rutai Lili

Címlapkép: Netflix

Megosztás