Azt gondolnád, hogy ha fiatalfelnőtt-korod talán legkedvencebb filmje, a Macskajaj rendezője portrézik minden idők legpunkabb elnökével, az csak jó mozi lehet? Én ezt hittem. Tévedés volt.

El Pepe, supreme life – a Netflixen nézhető Emir Kusturica portréja José Mujica volt uruguayi elnökről. Spoiler: az előzetes jobban sikerült, mint az egész mozi, angol felirattal íme:

Ok, hallhattuk, hogy a szerb rendező politikailag kissé fura lett az utóbbi időben, illetve hogy másik latin-témájú portréja, Maradonáról nem sikerült maradéktalanul remekműnek. De igyekezzünk csak a szépre emlékezni, így belevágtunk az új filmbe. Ráadásul „Pepe” Mujica a lehető leghálásabb portrétéma, ami létezik.

Gerillaveterán, filozófikus gondolkodó, legszegényebb-elnök – csak azok a jelzők, amiket a legfelületesebb médiák ráaggattak azt években. Elronthatatlannak ígérkezik a beszélgetés. De sajnos nem az.

Az 1 óra 13 perces moziból kevesebb derül ki Mujicáról, amit ami akár a Wikipédián elolvasható vagy a vele készült kb számtalan korábbi portéból, interjúból kiszűrhető, illetve a talán legfontosabb forrásból, az ENSZ fenntarthatófejlődés-bizottsága előtti 2013-as beszédéből kiderül róla (magyar felirattal itt nézhető meg).

Sőt, az exelnök a Kusturica-film számos helyzetében rosszarcú lumpenproli benyomását kelti – ezzel egyébként, mivel mással nem annyira tudták, sokat támadták úgy „piacbarát”, mint szélsőjobbos kritikusai, továbbá e két csoport jelentős részhalmaza. Mezítláb gyalogol a falusi sárban, utcai ingben alszik és a földre köpi a matétea első, túlságosan keserű kortyait.

Eközben (szinkrontolmács segítségével) válaszolgat a nárcisztikusan vigyorgó Kusturicának, aki korosodó Che-nek öltözve pózol, szivarozik, fintorog, és olyan elmés dolgokat kérdez, miszerint a politikus bánt-e meg valamit valaha az életében.

Miközben bármerre indulna a kérdező, az jó irány lenne: feszegethetné a baszkföldi és olasz bevándorlók 1935-ben született leszármazottja múltját. Mujica összesen 15, egyben, magánzárkában 13 évet ült a katonai diktatúra börtönében, utóbbit úgynevezett túszként: ha még élő és aktív elvtársai „hallatnának magukról”, végrehajtják a kivégzését.

Vagy politikai elveit (lásd ENSZ-beli beszéd), esetleg, ha kevésbé akar udvarolni, akkor azt, hogy pártszövetsége, a balos Frente Amplio (Széles Front) miért nem gondoskodik hasonló karizmatikus utódról, miért elégszik meg a Pepe-legendával. Elképzelhető ugyanis, hogy a választók nem fognak.

Utóbbi eléggé adekvát kérdés lett volna. Különösen, hogy sikerült a 2015-ben forgatott film bemutatását addig elhúzni, amíg Uruguayt is elérte a jobbos hullám. A decemberi választásokon, ha nem is kétharmaddal, hanem nagyon is szűk többséggel, de nyert a vidéki hagyományfetisiszta konziktól a városi kőgazdag, elitista uraságokig támogatott jobbos összefogás, és egy nem is kicsit aggasztó nézeteket valló 46 éves elnök, Luis Lacalle Pou ülhet Mujica valamikori elnöki székébe.

Ezek után a film befejezése, amiben a nyugdíjat választó Pepe széles népi lelkendezés közepette átadja az elnöki szalagot utódának, a szintén frenteamplista Tabaré Vázqueznek, nos ez már történelem sajnos, és annak is egy utólag erősen idealizált változata.

Rádi Antónia

Fotó: elpais.com

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!