Bezárás
filmkritika

„Az igazi szörnyűséget nem lehet megmutatni, csak az embert benne” – Emmy-díjat kapott a magyar gulágfilm

Örök tél

Az Örök tél a hazai filmművészet egyik leghitelesebb, legőszintébb és legvalódibb darabja. A külföldi díjakkal is elismert dráma most újra ingyenesen elérhető a Médiaklikken.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A filmet Szász Attila rendezte, Havasi János Lánykák, az idő eljárt című, az édesanyja visszaemlékezéseiből írt könyve, és Köbli Norbert forgatókönyve alapján a Gulág Emlékbizottság támogatásával. 2018 február 25-én játszotta először a Duna Televízió a a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján.

A filmbeli alakításáért 2019 novemberében Gera Marina legjobb színésző kategóriában Emmy díjat nyert. Az Örök tél 2018-ban a Prix Európa legjobb tévéfilm díját nyerte el, Szász Attila pedig a montreáli filmfesztiválon a legjobb rendezőnek járó díjat vehette át érte. A címben szereplő mondat a film tavaly téli premierjéhez kapcsolódó sajtótájékoztatón hangzott el, amiről a kormánypárti és az ellenzéki sajtó is lelkesen számolt be.

A rendező és forgatókönyvíró páros gyakorlott történelmi drámák terén: Szász Attila és Köbli Norbert nevéhez kapcsolódik a 2014-ben megjelent, 1958-as berni túszdráma történetét feldolgó film, A berni követ, a 2015-ös, 1914-ben játszódó Félvilág, és az Apró mesék, a második világháborús, 2019-ben megjelent dráma is. A páros az Örök télre a Balog Zoltán nevéhez köthető Gulág Emlékbizottság pályázatán nyert több, mint 400 milliós támogatást.

A film története 1944-ben kezdődik, amikor egy Tolnai megyei településről, Szekcsőről összegyűjtik a nőket, és három hét kukoricatörésre viszik őket. Köztük van Irén (Gera Marina), a lelkész lánya, aki Budapesten élt, mielőtt lebombázták a házát, és aki most szülei házában, lányával együtt a férjét várja a frontól.

A nőket, akikben semmi közös nincs azon kívül, hogy svábok, nem három hétre, és nem kukoricát törni viszik, hanem marhavagonon több ezer kilométer messzire, egy donyecki táborba szenet bányászni. 

A tábori életet, a nélkülözést, a brutális életet, az otthon hiányát, a betegségeket, a lehetetlen elvárásokat, és a félelmet mutatja be a film bagatellizálás vagy túlzó érzelmesség nélkül, Irén szemszögéből. A nő az úton ismeri meg Annát (Döbrösi Laurát) és Évát (Kiss Diána Magdolna), majd a táborban Rajmundot (Csányi Sándor).

Nem is annyira a tábor bemutatásán, vagy a brutalitáson van a hangsúly, mint a jellemfejlődésen: a főszereplő eleinte a saját életét is kockára teszi társaiért, főleg a siket Annáért. Miután a lány meghal és maga Irén is életveszélyes állapotba kerül, Rajmund segítségével megtanulja Bibliába tekert dohánnyal megvásárolni a jobb sorsot, és mások hátrahagyásával túlélni a tábori életet.

A film táborjelenteit a Mafilm fóti telephelyén felállított barakkokban vették fel, a falubeli képeket pedig Szentendrén. Néhány jelenetet a szlovák hegyekben forgattak, de az eredeti helyszínen, egy használaton kívüli ukrán bányában is járt a stáb.

A film ugyanis nem egy szibériai gulágban, hanem egy ukrán gupvi (Glavnoje Upravlenyije po gyelam Vojennoplennih i Internyirovannih, vagyis a Hadifogoly˗ és Internáltügyi Főigazgatóság) táborban játszódik. Ezekben a táborokban 1939-től dolgoztattak többek között német származású, magyar embereket.

1939 júliusában Sztálin a brit külügyminiszterrel, Anthony Edennel folytatott levelezésében említi meg, hogy a szovjet fegyveresek segítségéért a magyar népnek „felelősséget kell vállalnia”. A deportálásra, a kényszermunkások számának növelését azért is csinálták, mert a hadifoglyok létszámát ki kellett egészíteni, és így megoldották az etnikai tisztogatást és a németek internálását is. A tömeges letartóztatásokat és elhurcolásokat 1945 januárjáig folytatták Magyarországon.

A film készítői szerint addigra körülbelül hétszázezer magyar nőt és férfit deportáltak a gupvi táborokba, a Gulag Online forrásai szerint pedig körülbelül 550 ezren érkeztek meg közülük. Sokan már az odaúton, a fagyos úton vagy a marhavagonokban elhunytak. Körülbelül háromszázezren soha nem tértek haza.

Az Örök tél nem szenvedésfilm, nincs túlzsúfolva könnyfakasztó jelenetekkel vagy melankólikus háttérzenével.

Nem csajos gulágfilm, ami a női testvériséget és a nők erejét helyezi középpontba, annak ellenére, hogy a fókusza a nőkön van. És nem romantikus történet, Irén és Rajmund szerelmét nem happy end zárja.

Viszont elmondja azt, hogy hogyan tudtak az elhurcolt magyarok új életet kezdeni az idegen táborban, rettenetes körülmények között túlélni és megszokni. Bemutatja annak nehézségét is, hogy a táborlakók öt év után hogyan illeszkednek vissza egy nemzetbe – legalábbis betekintést enged abba.

A film végén megkérdezik a szabadultaktól, hogy milyen nemzetiségűnek tartják magukat: magyarnak, németnek, esetleg jugoszlávnak. A főszereplőknek okosan kell válaszolniuk: szovjet vagy nyugati országban, otthon, vagy egy olyan helyen akarják folytatni az életüket, amihez tartozásuk miatt dolgoztak az utóbbi években.

Rutai Lili

A film a Médiaklikk honlapján online érhető el. Címlapkép: Örök tél / Facebook

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom