Bezárás
sorozatkritika

Szex, hazugság, hírtévé – HBO-sorozat a Fox News alapítója, Roger Ailes életéről

A legharsányabb hang - HBO

Ha kicsit szlengesen akarjuk definiálni a Fox News-alapító Roger Ailes – az HBO A legharsányabb hang című sorozatában bemutatott – munkásságának legfőbb fegyvertényét, az így hangzana: Ő volt az az arc, aki menővé tette a pártos kurzusmédiát. A Fox előretörésével az ordasan irányzatos, szekértábor-harcos média lenézett, lesajnált szubkultúrából a nyugati világban is büszkén vállalható főárammá nőtte ki magát. Olyannyira, hogy manapság arra legyintenek lesajnálóan, aki független próbál maradni.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A hírcsatorna Ailes által dirigált fejlődése során visszaszorultak azok, akik legalább a tárgyszerűség, a fair play látszatára ügyelni akartak. A fullba nyomott propaganda vált követhető, mi több: követendő mércévé. Erről szól a sorozat. Ja, és arról, hogy egy ilyen, az újságírók teljes alárendeltségén alapuló “szolgamédia”, mint munkahely, hogyan könnyíti meg azon szexuális zaklatók dolgát, akik közé valószínűleg Ailes is tartozott.

Természetesen a korábbi hasonló világnézetű, illetve az ellenoldali orgánumok sem voltak teljesen pártatlanok. A nyugati országok médiájában is akadt bőven elfogultság, korántsem volt mindenki független, sőt. A jobbos-szoclib törésvonal akkor is megvolt. A korszellem azonban teljesen mást diktált régebben. A függetlenség, pártatlanság, objektivitás látszata szinte mindenkinek fontos volt. Az pedig ciki, ha valakiről kiderült, hogy elfogult. Még a jócskán részrehajlók is próbálták magukat egy önálló hatalmi ág szuverén “alkatrészének” beállítani.

Ebben hozott Ailes újat. A rendszerváltás után, a ’90-es évek amerikai filmjeiben az újságíró valami olyasmi figura, mint a krimik öntörvényű zsaruja. Megszállottan kutatja az igazságot, ha kell, a saját főszerkesztőjével is összeveszik, a laptulajdonosra, a kiadóigazgatóra, a producerre is rácsapja az ajtót. Ha úgy érzi, nem tudja leközöltetni a sztorit, a munkahelyét is otthagyja, szabadúszóként dolgozva tovább a riporton. Nyilván ez egy idealizált kép, az újságírók jelentős része nem feltétlenül volt ilyen korábban sem. De mégiscsak ez számított az etalonnak. Az emberek a kötetlenebb, szabadabb légkör miatt választották foglalkozásként a médiát.

Egy valamirevaló újságírónak pedig fontos, hogy legyenek és lehessenek saját témái, ne csupán a tulajdonos, illetve a menedzsment végrehajtójaként  funkcionáljon.

Ailes teremtett meg egy olyan új médiát, amely fittyet hányt az akkori korszellem diktálta normákra. A Fox 1996-ban, a Clinton-korszak közepén indult. A Rupert Murdoch ausztrál médiamágnással közösen indított hírcsatorna kezdettől a republikánusok oldalán állt. Nem is ebben az irányzatos jellegben volt igazi vita Ailes, illetve Murdoch és a csatorna más vezetői között. Hanem abban, hogy az utóbbiak fenn akarták tartani a látszatot, hogy ez mégiscsak egy sportszerű, objektív, tárgyilagos csatorna.

A sorozatban is látható számos jelenet a tévé belső értekezleteiről. Ahol a Russel Crowe által alakított Ailes-t stábjának tagjai és vezetőtársai a józan ész, a jó ízlés, az önmérséklet nevében próbálják ráébreszteni: ezt nem kéne, ez azért túl erős, ez visszafelé fog elsülni. Ő viszont belül mindig a kemény vonalat tolta. Igaz, kezdetben a nyilvánosság felé Ailes is próbált ügyelni a látszatra. Magyarul is felelhető ama, a New York Times hasábjain 2001 júniusában közölt cikkében elhangzott mondata, amellyel még ő is így érvelt: „A Fox műsoraiban több konzervatív van. De nem vagyunk konzervatív tévé.”

Annál kínosabb volt, mikor a Fehér Ház ügyeiben bennfentes forrásokkal rendelkező, a Watergate-botrányt feltáró oknyomozásával világszerte ismertté vált Bob Woodward a Bush at War című, 2002-es könyvében leírta: a magát tárgyilagosnak, elfogulatlannak hirdető, de legalábbis szavakban arra törekvő hírcsatorna feje a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után tanácsokkal látta el George W. Bush elnököt. A lelepleződés Ailes-t is meglehetősen rosszul érintette. A sorozatban emelt hangon kéri számon egy telefonbeszélgetésben a Fehér Házban lévő barátait: hogyan szivároghatott ki tanácsadói szerepvállalása?

Persze, aki nyitott szemmel járt az USA belpolitikájában, annak aligha kellett a Woodward-riport megjelenéséig várnia annak eldöntéséhez, hogy a Nixontól Reagan-en át az idősebb George Bush-ig jó pár elnök mellett kampánytanácsadóként dolgozó Ailes hová is tartozik. Elég volt a Fox New-s ra kapcsolni. Az Ailes által képviselt mentalitásnak nagyon kapóra jött a 2001. szeptember 11-e utáni háborús légkör. A Fox vezetőjeként e háború aktív részesének gondolta a csatornát – az ott dolgozókat pedig katonáknak.

Nehéz nem “hazagondolni” a jelenet láttán, mikor Ailes amerikai zászlós kitűzőket osztogat a beosztottjai között, akik azokat  -“önként, ha már szóltak” – fel is veszik. Az embernek óhatatlanul a 2002-es Fidesz-kampány kokárdás akciója ugrik be.

Vagy a szintén 2002-ben indult Hír Tv. Mely akkor még ugyancsak ügyelt a látszatra. Olyan, valóban függetlenségre törekvő újságírót is alkalmazva, mint Kóczián Péter. Aki viszont 2004-ben, egy, általa készített Orbán-interjú megvágása miatt távozott a csatornától.  Ez a folyamat az Ailes vezette csatornánál is lezajlott. A 2008-as és 2012-es – Obama győzelmével végződő – kampányok idején a Fox-nál már tombolt (sőt, egyre forrósodott) a hideg polgárháború. Az egyre gátlástalanabb, a tényeket mind kevésbé respektáló karaktergyilkos propagandát szemügyre véve nyilvánvaló lesz: a NER amerikai tanácsadóinak volt honnan meríteniük. De ha már a látszatról beszélünk: el akarom kerülni annak a látszatát is, hogy az olvasó azt higgye: szerintem a jobboldali média elfogult, a balliberális meg elfogulatlan.

Pontosan tudom, hogy a szoclib, illetve az amerikai demokratapárti oldalon is született jó pár, a Fox News teljesítményével versenyképes karaktergyilkoló förmedvény. Gondolok itt Michael Moore dokumentumfilmnek álcázott, Fahrenheit 911 című propagandaművére vagy Kende Péter Orbán Viktorról szóló 2002-es könyvére. S ezt akkor is így gondoltam, lásd a Kendével folytatott 2004-es vitámat. De mostanra a jobboldali Moore-ok és Kendék egy olyan karaktergyilkos gépezetet hoztak létre, amely messze felülmúlja azok baloldali vagy liberális pandanjait. Ezt a Fox példája bizonyítja legjobban.

Ailes kiépített egy rendszert, ahol az újságíró, a műsorvezető tényleg csak utasítást végrehajtó katona – különbség legfeljebb a rendfokozatokban van.

A beosztottjait kamerákkal figyelő, a teljes politikai lojalitást a végsőkig megkövetelő Ailes nem tűrt ellentmondást. Még otthon, az étkezőasztalnál sem. A sorozatban vacsorára hívta az egyik fiatal munkatársát, illetve annak lánytestvérét. S mikor a fiatal nő ellent mert mondani neki, Ailes a dolgot személyes támadásnak véve ingerülten kioktatta. Ezt az ifjú konzervatívot nevezte ki Ailes a lakóhelyén általa megvásárolt helyi lap főszerkesztőjének. Védencének azonban kezdtek nem tetszeni a főnök módszerei. Szóvá is tette, hogy nem lehet így riportot írni, nem kreálhatunk híreket, forrásokat, de Ailes leintette.

A Fox ura, mint “republikánus oligarcha” a jelek szerint a párton belüli harcokban sem volt pártatlan. A 2016-os kampányban már a republikánus pártelitet meghekkelő Trump-ot segítette tanácsadóként. (Vannak, akik neki tulajdonítják Trump diadalát.) Bukását végül a metoo-vihar kitörése okozta. Mint a sorozatban is bemutatják, legalább húsz nő vádolta Ailes-t szexuális zaklatással. Remekül ábrázolja a sorozat azt a “családi értékekre”, a hagyományos férfiszerepre építő konvencionális macsó világot, ami párhuzamosan hivatkozik a bigott, prűd, rendpárti vallási és nemzeti dogmákra, s jellemzi a törvényeket, az emberi normákat, a nemi érintkezés morális határait áthágó szexuális gátlástalanság. Számos konzervatív vezető folytat ilyen tudathasadásos kettős életvitelt.

Az egyik legsokkolóbb Laurie Luhn története, akit azzal bízott meg, hogy gyűjtsön adatokat a Trump udvartartásán belül Ailes ellenlábasának tartott Paul Manafortról. “Volt egy alkalom, amikor fekete harisnyakötőt vetetett a nővel és rászólt, hogy vegye azt fel és táncoljon neki. Luhn hezitált, mire jött a szokásos figyelmeztetés: ha ő akar lenni a washingtoni embere, akiben megbízhat, akkor ezt is megteszi. Luhn táncolni kezdett, Ailes pedig a nő elmondása szerint ekkor elővett egy kamerát. Majd letérdepeltette és elkezdte azt mondani neki, hogy bármit is fog mondani a jövőben, azt a nőnek végre kell majd hajtania. „Te leszel Roger kéme?”, kérdezte, majd felszólította, hogy szopja le. Később Ailes megmutatta a videófelvételt a nőnek és közölte, hogy ezt ő most elteszi egy biztos helyre, csak hogy jól értsék egymást a jövőben is. Luhn beszámolt arról is, hogy három alkalommal a férfi arra is rávette, hogy szadomazo szexben vegyen részt egy másik nővel, amit Ailes csak nézett.”

Ailesnek az ilyen ügyek miatt 2016-ban távoznia kellett a csatorna éléről. A sorozatban azt is bemutatják, az amerikai vállalati kultúrában bevettnek számító titoktartási szerződésekkel, illetve az áldozatoknak fizetett összegekkel hogyan sikerült elodázni a botrány kirobbanását, amibe Ailes végül belebukott. Igaz, komoly bántódása nem esett, a hírek szerint 40 millió dolláros lelépési pénzzel bocsátották útnak, s ezután Ailes, 2017 májusában bekövetkezett halála előtt  “…egy új, a Fox-nál is jobboldalibb tévé alapításáról tárgyalt”, s az valószínűleg a Trump-párti média egyik zászlóshajója lett volna.  Jól láthatóan a NER-média is ezen az Ailes által kitaposott az úton halad. A párhuzamok eléggé látványosak. Hogy lesznek-e a hazai kormánypárti médiáról is olyan belső leleplezések, amelyekből riport, aztán sorozat készül? Az még a jövő zenéje.

Papp László Tamás

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom