„Reggel együtt nevetünk, este meg kapok egy értesítést, hogy meghalt” – katonaélet az orosz-ukrán fronton

Múlt héten került mozikba a dokumentumfilm, ami egy kárpátaljai magyar fiú orosz-ukrán fronton töltött katonai szolgálatát, családja és tágabb környezete életét mutatja be, azonban a családi drámán keresztül a világpolitika egyik legforróbb konfliktusába is beleláthatunk. Premier előtti vetítésen nézhettük meg a Kilenc hónap háború című filmet, ami után a film készítői, Rácz András biztonságpolitikai szakértő és az ukrán nagykövet beszélt a látottakról.

Jani, a beregszászi magyar fiú behívót kap az ukrán hadseregbe. Másokkal ellentétben nem szökik meg, hanem büszkén vállalkozik a szolgálatra. János anyjával él, barátnője kezét bevonulása előtt kéri meg. Az apját pár évvel korábban elvesztő fiú érzelemmentesen akarja megmutatni családjának, hogy ő már férfi, és képes elhagyni a szülői házat. A háború jó megoldásnak látszik az elszakadásra. A kelet-ukrajnai lövészárok mellett a nyugat-európai vendégmunkás lét a másik lehetősége, helyben nem sokra tudná vinni.

A film akkor kezdődik, amikor Jani fél lábbal már a Donyeck vidékén van. Ahol persze rájön, hogy a háború nem játék, anyukája mégis hiányzik és a félelem erősebb a szavainál. Hazatérve észe kell vennie, hogy az elszakadás csatái nincsenek lejátszva azzal, hogy megmutatta, ő háborúba is képes elmenni az anyja tiltakozása ellenére.

Az is tisztán látszik, hogy a háborútól nem válik valaki férfivá, de erőszakossá könnyen.

Világpolitika emberi perspektívából

Csuja László rendező egy másik filmterv részletei után kutatott Ukrajna magyarok lakta településein, amikor megismerkedett Erzsikével, a film Janijának anyjával. Neki köszönhetjük a filmet, aki mit sem sejtő fiát kész helyzet elé állítva, a legintimebb pillanataikba hívta be a kamerát.

Nagy Zágon operatőr meglepően közel került a szereplőkhöz, akik színészkedés nélkül engednek bepillantást családi életükbe, érzelmeikbe. A film különlegessége, hogy a háborút is testközelből látjuk: Jani érkezésétől kezdve kiképzésén, különböző bevetésein és egy barátja halálán keresztül leszereléséig a saját telefonjával veszi az eseményeket.

Ezzel egyébként nem volt egyedül, a fronton való mobiltelefonos filmezgetés a hozzátartozókkal való kapcsolattartás bevett – egyben tiltott – formája. Mint Rácz Andrástól, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szakértőjétől megtudtuk, ezzel saját magukat és társaikat is veszélyeztetik. Az oroszok ugyanis megtanulták bemérni a mobiltelefonokat, és új mesterlövész fegyvereikkel már messziről, fedezékben lévő katonákat is képesek megölni. Hiába azonban a tiltás: ha egy telefont el is vesznek a katonáktól, van náluk másik.

A biztonsági kockázat a film készítésekor is felmerült, majd a vetítést követő beszélgetésen is kérdés volt, hogy a látható szabályszegésért érhetik-e jogi retorziók a főszereplőt. Erre az ukrán nagykövet válaszolta azt, hogy nem kell ilyesmire számítani.

Ukrajnának egyébként sem lenne érdeke belekötni a filmbe. Ljubov Nepop ukrán nagykövet a vetítés utáni beszélgetésen kifejezetten hangsúlyozta, hogy az orosz agresszió egész Európát érinti, nekünk Magyarországon pedig tudnunk kell, mi folyik a szomszédban. Kérdésre válaszolva leszögezte, hogy Ukrajna a magyar kisebbség tagjaira is ukrán nemzeti hősként tekint ebben a háborúban, és a kárpátaljai magyarokat ért provokációk mögött sem ukrán szélsőségesek, hanem a konfliktus eszkalálódására játszó orosz érdekek álltak.

Ukrajnában nincs magyarellenes hangulat – szögezte le a nagykövet, elismerve ugyanakkor, hogy szélsőségesek mindenhol vannak, akik be is fognak próbálkozni. „A kérdés az, hogyan reagál erre az állam” – mondta a nagykövet.

Az ukrán nacionalista milíciák kérdése nem jelenik meg a filmben, Jani pedig láthatóan egyenrangú katonaként van kezelve. Az viszont jól látszik a a képeken, hogyan változott az ukrán hadsereg a háború során: Jani szedett-vedett ruházata az események előrehaladtával egyre profibbnak tűnik.

Ez nem meglepő Rácz András szerint, aki Európa egyik legerősebbjének nevezte az ukrán haderőt, pedig – mint mondta – az EU mellett Ukrajnát is felkészületlenül érte az orosz támadás. Az állam ezért kezdetben nacionalista milíciákra is támaszkodott. Az évek során egyre felkészültebb és nyugati támogatással egyre felszereltebb – ma már 260000 fős – hadserege lett, ami ma már jellemzően önkéntes vagy sorkatonaság után tovább szerződött katonákból áll.

Állóháború

A Kilenc hónap háború a beregszászi magyar fiú élete mellett a nagyhatalmi játszmáknak és a kelet-európai reménytelenségnek is látlelete. 2015 nyara óta áll a kelet-ukrajnai front, amiről egyébként Oroszország hivatalosan tagadja, hogy bármi köze lenne. A háború kitörésekor még a kelet-ukrajnai orosz szeparatista lakosság felkeléséről beszéltek, de elég hamar – többek közt a közösségi médiába feltöltött fotók alapján – nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz hadsereg nyomult be a korábbi foci EB-n megismert megyékbe.

„Ezek nem szeparatisták, ez az orosz hadsereg” – mondta Rácz András a film után. A szakértő elmondása szerint az utóbbi időkben egy tüzérséggel, mesterlövészekkel és aknákkal vívott állóháború zajlik keleti szomszédunknál. Európa leginkább, és a világ harmadik legelaknásítottabb területe ma Kelet-Ukrajna, még Boszniánál is rosszabb a helyzet, mondta Rácz. Az aknásításnak pedig nem a gyilkolás, hanem a csonkolás a célja, ami így a szükséges egészségügyi ellátással jobban megterheli a hátországot – tette hozzá.

És, hogy mi lesz a háborúval az ukrán választások után? A nagykövet szerint az alkotmány biztosítja, hogy egy új elnök esetén se legyen kérdés az ország területi egységének megőrzése, továbbá cél marad az EU és NATO tagság.

A filmből sem ez, sem a fiú további élete nem derül már ki. Mi viszont megtudtuk, hogy a Jani már a nagyhatalmaknál hamarabb döntött saját sorsáról: az addig egy kávézóban dolgozó menyasszonyával Hollandiába költözött. Vendégmunkásként az ukrán fizetés sokszorosát keresik meg. Ha az oroszokkal szembeni talán nem is, de családi „háborúja” jó eséllyel sikerrel végződik.

Halász Áron

A vetítésekről a film Facebook oldalán lehet értesülni.