A ’80-as években fel akarták robbantani az iszlám egyik legszentebb helyét, ma az izraeli kormányban vannak

Jeruzsálem három világvallás, a zsidóság, a kereszténység és az iszlám egyik legszentebb helye, a politikai és vallási ellentétek viszont puskaporos hordóvá változtatják. A törékeny békét veszélyeztető vallási fanatikusok egyik legmeglepőbb példái azok a zsidó szélsőségesek, akik a ’80-as években fel akarták robbantani a bibliai Szentély helyén álló Sziklamecsetet, a világ egyik legfontosabb muszlim jelképét. Csakhogy ezzel minimum polgárháborút, de az akkori helyzetben akár egy nukleáris világháborút is kockáztattak.

További részletek: atlatszo.hu/azenadombol

 

„A politika olyan, mint a tánc. Az egyik helyére a másik lép.” – Jehuda Ecion, terrorista.

„A szélsőségesek sokkal elhivatottabbak az átlagembereknél. Épp ezért a másik oldalnak is részt kell vennie a politikában, és nem csak azzal foglalkozni, mikor jön ki az új iPhone.” – Sáj Gál, újságíró, filmrendező.

„Fel vagyunk-e készülve arra, hogy olyanok kerülnek hatalomra, akik nem akarnak békét?” – Dr. Petr Lunak, a NATO szakértője.

A fent idézett Ecion volt a szellemi atyja annak a földalatti mozgalomnak, amely bombatámadást hajtott végre két palesztin város, Nablusz és Ramallah polgármesterei ellen, ártatlan arabokat ölt meg, fő céljának pedig a jeruzsálemi Sziklamecset elpusztítását tűzte ki.

A Sáj Gál rendező Jewish Underground (Zsidó földalatti mozgalom) című filmjében bemutatott terroristák sokak szemében hősök lettek, sőt, ma már az izraeli kormány is támogatja őket. A filmet Budapesten is bemutatták, a magyar premier után szakértők beszélgettek a rendezővel az Aréna Pláza teltházas termében.

BIDF2019 – THE JEWISH UNDERGROUND – JEWISH UNDERGROUND (ZSIDÓ FÖLDALATTI MOZGALOM) from BIDF on Vimeo.

Kik ezek az első ránézésre szimpatikus zsidó bácsik, akik amint beszélni kezdenek, a legelvakultabb iszlamistákra hasonlítanak?

Bár elsőre nem látszik, Izrael története nemcsak etnikai vagy vallási konfliktusoknak, hanem belső megosztottságnak sem volt híján. Ahogy az a filmvetítést követően – Zsolt Melinda biztonságpolitikai szakértőtől – elhangzott, ez a belső megosztottság ma már akkora, hogy a Közel-Kelet térségében folyamatosan jelenlévő külső fenyegetéseknél is jobban veszélyezteti a zsidó államot.

Izraelen belül már a kezdetektől létezett, és egyre csak növekszik egy zsidó vallásos réteg, amely már az államalapításkor különleges jogokat kapott, melyeket azóta is birtokol: mentesülnek a sorkatonaság alól, nem fizetnek adót, viszont jelentős állami támogatást kapnak. Mégis egyre erőteljesebben alakítják a közügyeket, olyan konfliktusokba sodorva az egész országot, amikért nem ők vállalják a teljes felelősséget.

A szélsőséges vallási közeg számlájára írható arabok elleni több merénylet, sőt Jichak Rabin miniszterelnök meggyilkolása is, ami felrúgta az oslói izraeli-palesztin békefolyamatot, és aminek farvizén vette át először az ország vezetését Benjamin Netanjahu.

Szintén szélsőséges vallásos közegből érkeztek a filmben szereplő Ecion csoportjának tagjai is. A terroristasejt 1980-ban, egy zsidóellenes hebroni merényletre válaszul eszelte ki megtorló akcióit. Nem érték be a felbujtó palesztin polgármesterek megtámadásával, vallási fanatikusként jelképekben gondolkodtak. A Sziklamecset elpusztítását nem önmagáért való tettként képzelték el, céljuk – amit manapság is hirdetnek – a mecsetnél háromszor nagyobb zsidó Szentély felépítése.

Ahogy azonban ez lenni szokott, az eleinte pár embert magába foglaló terroristacsoport növekedésével kezelhetetlenné is vált a mozgalom. Tagjai – ahogy a palesztin terroristák a zsidók ellen – ártatlan palesztinokat támadtak meg, halálos áldozatokkal járó merényleteket hajtottak végre és terveztek főiskolások, valamint buszok utasai ellen.

Még időben talált rájuk az izraeli titkosszolgálat, a mecsetet már nem tudták a levegőbe röpíteni.

A terroristák merényleteit, és az általuk kockáztatott konfliktusokat nem utasította el mindenki. A bíróságon enyhe büntetéseket kaptak, börtönéveik alatt kiváltságosokként bántak velük, még a tengerre is elengedték őket fürdeni, megkockáztatva, hogy vissza sem jönnek. Vallási vezetők álltak ki mellettük, tömegek ünnepelték hősként őket.

Bevallottan forradalmat akartak kirobbantani, tetteiket pedig nem bánták meg. Dzsihadistákhoz hasonló természetességgel ruházzák fel magukat a zsidóság nevében végzett küldetéssel, elvetik az állam törvényeit, melyek fölé az „isteni” szabályokat helyezik. Tagadják az izraeli arabok politikai jogait, neonáci retorikát idéző hangnemben beszélnek arról, hogy „Jeruzsálemben nem élhet ennyi idegen”.

Jó, de miért érdekel ez minket?

A filmet látva, az izraeli politikát ismerve nincs akadály a szélsőséges zsidó mozgalom térnyerése előtt. Ma már nem föld alatt szervezkednek, ott vannak az izraeli parlamentben. Mikor úgy tűnik, hogy a film egy régi történetet mesél el, a terroristák egyszer csak kormánytagok mellett tűnnek fel. A politika, az igazságszolgáltatás és a társadalom sem húzott egy vonalat eléjük, hogy eddig, és ne tovább. Ennek köszönhetően népszerűbbek és elismertek lettek, bilincs helyett pedig egyre nagyobb hatalom van a kezükben.

Van, aki a kormánytag Zsidó Otthon párt által adott oktatási miniszter tanácsadója, a palesztin területeken telepeket építő mozgalom egyik szószólója. Egy gyilkosságért elítélt terrorista pedig a legerősebb kormánypárt, a Benjamin Netanjahu vezette Likud képviselőjelöltje.

Még a belbiztonsági miniszter személyes támogatását is élvezik az egyre bővülő mozgalom tagjai, akik jelenleg is a bibliai Szentély újraépítését hirdetik – természetesen a Sziklamecset helyén.

„A filmnek fontos üzenete van Amerikának és Európának is” – mondta Sáj Gál, a Jewish Underground (Zsidó földalatti mozgalom) című film rendezője a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon tartott vetítés után, ahol rajta kívül az NKE és a NATO szakértője is megszólalt a Lukács Csaba (Magyar Hang) újságíró vezette beszélgetésen.

„A film arról szól, hogyan kerülnek szélsőséges csoportok vezető politikai pozícióba” – mondta a rendező.

Ebből nem lesz béke

„A szélsőséges politikai irányzatok erősödése nem a béke és biztonság felé visz” – ezt már Zsolt Melinda, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának biztonságpolitikai szakértője mondta a film kapcsán.

Három igénynek akar ugyanis megfelelni az izraeli politika: egyszerre szeretne nagy területtel rendelkezni, valamint zsidó nemzetállamként és demokratikusan működni. Azonban a három egyszerre nem megy.

„Bal- és jobboldali államférfiak is belátták már, hogy a palesztin többségű területek uralma nélkül is meg tudja védeni magát Izrael, a béke és demokrácia érdekében pedig le kell mondani ezekről a területekről. Nem véletlenül nincs szó a telepesmozgalmat támogató Netanjahu-kormány alatt a békefolyamatról” – magyarázta el a szakértő, aki szerint így egy mindkét oldal szélsőséges csoportjait erősítő, folyamatos, idegőrlő, alacsony intenzitású polgárháborús helyzet állandósulhat úgy, hogy a béke felé vezető kétállami megoldás esélye teljesen elillan.

Ajánljuk mindenkinek Sáj Gál izraeli rendező nagyon izgalmas Jewish Underground (Zsidó földalatti mozgalom) című filmjét, amit az ígéretek szerint hamarosan az interneten is meg lehet nézni.

Halász Áron

(A cikk egy korábbi verziójában tévesen azt írtuk, hogy a földalatti mozgalom egykori tagja, Nathan Nathanson a Jes Atid nevű ellenzéki centrista párt vezető tanácsadója. Ezzel szemben az ellenzéki párt helyett Nathan Nathanson a Netanjahu-kormányban lévő Habajit Hajehudi [Zsidó Otthon] párt által adott oktatási miniszternek, Naftali Bennettnek ad tanácsokat. A hibáért olvasóink elnézést kérjük.)