Bezárás
ismeretterjesztés

Kevés a börtönőr és túlzsúfoltak a cellák, ezért giccses reklámfilmet csinált magáról a BVOP

November 23-án mutatta be a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) saját gyártású filmjét, ami “élethűen, és a fogvatartottak szemszögéből” mutatja be a börtönéletet. Az operatőr ugyan kiváló munkát végzett, de sajnos egy túlidealizált és erőltetett reklámfilm lett a végeredmény.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Közel 900 ember hiányzik a büntetés-végrehajtás állományából, több mint ezren léptek ki az elmúlt évben – adtuk hírül márciusban. Valószínűleg ez lehet az oka, hogy nagyszabású imázsjavító kampány kezdődött.

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) november 20-án meghívót küldött a sajtó munkatársainak, amiben filmbemutatóra invitálták őket (minket) november 23-ra a Corvin moziba. A meghívó szerint a BVOP egy saját gyártású rövidfilmet forgatott, hogy lerombolja a szetereotípiákat, valósághűen mutassa be a fogvatartottak életét, és a bv-dolgozók (köznyelven börtönőrök) munkáját.

A film két főszereplője két bv-dolgozó volt, akik két jellegzetes típusú fogvatartottat alakítottak: egyikük egy visszaeső, erőszakos bűnöző, másikuk egy értelmiségi, gazdag kábítószerfüggő bőrébe bújt.

A trailer alapján az alkotás egy akciófilmnek tűnt, amiben van dráma, verekedés, szökés, szívás, és imádkozás is. Az sajnos már az előzetesből is látszott, hogy valószínűleg egy giccsesen túlidealizált képet mutat benne a börtönökről és saját magáról a BVOP, de a teljes film minden képzeletnél kiábrándítóbb.

A túlidealizált kép természetesen megvan:

  • minden bv-intézet szép tiszta, rendezett és nyoma sincs a fogvatartottak panaszaiban sűrűn emlegetett túlzsúfoltságnak, mert a két főszereplőn kívül más rab nem tűnik fel a filmben
  • mindig süt a nap
  • minden bv-dolgozó erős, szigorú, de jószívű
  • a fogvatartottaknak nagyon jó dolguk van, és a bent töltött idő alatt “megjavulnak”

Lehetett volna ezt egy valódi kisfilmben is ábrázolni, a kerettörténet meg is van hozzá, hiszen a BVOP kitalálta a két főszereplő karakterét, plusz háttértörténetet és cselekményt is rittyentett köréjük, de annyira akarták magukat reklámozni, hogy ezzel kinyírták az egészet. Mire a néző beleélné magát a sztoriba, beúszik középre a teljes képernyőt kitöltő BVOP-logó és egy nagybetűs felirat szaknyelven, hogy éppen mit látunk (pl. “befogadási eljárás”), és többször villog a bal felső sarokban a felhívás, hogy menjünk mi is bv-dolgozónak.

Az operatőr profi munkát végzett, rajta nem múlt semmi, és a filmzenét is jó érzékkel válogatták. A két bv-dolgozóból lett főszereplő – nyilván sokéves munkájuknak is köszönhetően – hitelesen hozza a két fogvatartott figuráját, teljesen meggyőző alakítást nyújtanak mindketten. A filmben feltűnő börtönőrök, kommandósok és rendőrök színészi munkájára sem lehet panasz, néha itt-ott van ugyan egy pici merevség, de hát ki ne lenne zavarban egy ilyen helyzetben, amatőr színészként önmagát alakítva a céges reklámfilmben.

Összességében tehát volt egy jó ötlet, két jó főszereplő, sok jó mellékszereplő, adottak voltak a helyszínek, és kitett magáért az operatőr is, de a felvillanó “reklámfeliratok” sajnos tönkrevágták az egészet. Pedig nagyon jó film lehetett volna ez még akkor is, ha túlidealizálja a börtönkörülményeket. Szájbarágás nélkül is be lehetett volna mutani, hogy milyen fontos, sokrétű, és veszélyes munkát végeznek a bv-dolgozók.

A teljesség kedvéért pedig jó lenne látni egy olyan filmet is, amit valódi fogvatartottak forgattak, mert ők tényleg be tudnák mutatni azt, hogy az ő szemszögükből milyen a börtönélet. Hiszen hiába a két hitelesen játszó bv-dolgozó, azért ők mégiscsak a rácsok túloldalán élve látják a benti dolgokat.

A film bemutatója előtt néhány nappal a film két főszereplője, Petyánszki János és Szalay László bv-dolgozók, valamint Makula György, a BVOP Kommunikációs Főosztályának vezetője az Echo TV-ben beszéltek az alkotásról.

Az adás végén a riporternő megkérdezte tőlük, hogy “Esetleg a fogvatartottak közül valaki látott már ebből valamilyen előzetest, vagy jött valamilyen visszajelzés a túloldalról, hogy mennyire hasonlít ez, mennyire életszerű ez szerintük, vagy voltak ők megkérdezve? Vagy kiknek a segítségével készült ez a film, hogy tényleg életszerű legyen?”

A teljesen jogos kérdésre Makula György azt válaszolta, hogy “Nem kellett megkérdezni, azt gondolom, őket, hiszen itt a kollégák, a Jani például már 20 éve börtönben dolgozik, de Laci is közel 20 éve, több mint 10 éve, tehát ők azért tényleg nagyon-nagyon ismerik a fogvatartottak életét, hozzállását bizonyos kérdésekhez.”

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom