Bezárás
riport

Egy fiatal kurd nő vezetésével folyik a romokban heverő Rakka újjáépítése

Az ARTE 25 perces dokumentumfilmet készített Rakkáról, ami 3 évig volt az Iszlám Állam fővárosa. Tavaly októberben a szíriai milíciák amerikai támogatással visszafoglalták a dzsihádistáktól, de a városban még mindig takarítják az utcákról a törmeléket és a háborúból maradt bombákat. Az emberek a lerombolt házakban és a város melletti sátrakban laknak, a helyzet elég reménytelennek tűnik. De a polgármester, egy 30 éves kurd nő eltökélten dolgozik az újjáépítésen.

A szíriai Rakkát 2014-ben vette be az ISIS, és három évig az Iszlám Állam központja volt. Az USA által támogatott, a Kurd Népvédelmi Egységek (YPG) tagjaiból, valamint arab katonákból álló Szíriai Demokratikus Erők (SZDE) nevű sereg hónapokig tartó harcok után, 2017 októberében foglalta vissza a várost a dzsihádistáktól, és ez mérföldkő volt a kalifátus felszámolásában.

A valaha virágzó Rakkában hatalmas pusztítást végeztek a harcok, valószínűleg évekig fog tartani az újjáépítés.

A francia-német tulajdonú ARTE 25 perces dokumentumfilmet forgatott a városban, amelynek polgármestere most egy fegyveres testőrrel közlekedő 30 éves kurd nő, Leila Mustafa. Ő és férfi helyettese, Ibrahim irányítják a romeltakarítást, az ISIS által hátrahagyott bombák összegyűjtését, a tulajdonviszonyok tisztázását, a törvények betartását. Próbálják újjáépíteni a várost, és normalizálni benne a dolgokat.

Ez három év ISIS-uralom után nem könnyű, mert sokan foglaltak el lakatlanná vált magán- vagy köztulajdonban álló ingatlanokat, de a tulajdonviszonyok tisztázásban sokat segít, hogy csodával határos módon Rakka földhivatali nyilvántartása túlélte a háborút – a rengeteg könyvet a videón épp kiköltöztetik a rejtekhelyként szolgáló pincéből.

A régi polgármesteri hivatalt lebombázták, az új egy sértetlenül maradt korábbi postahivatalban működik, és hidzsábot viselő fiatal muszlim nők dolgoznak benne adminisztrátorokként.

“Teljesen megváltozott az életem. Most szabadon mozoghatok. A felszabadulás előtt nem hagyhattam el a házamat a bátyám vagy az apám kísérete nélkül. Otthon kellett maradnom, és nem dolgozhattam.” – mondja egyikük.

Ibrahim, a polgármester-helyettes megmutatja a saját egykori házát, ami mára már csak rom, mint egész Rakka. Az emberek közül sokan jobb híján ilyen épületekben laknak. Például az a család is, akik korábban Németországba menekültek, de nemrég visszatértek, mert ahogy a férfi elmondja: Lübeck gyönyörű, de ő ott csak egy menekült volt, és még ha itt nehezebb is, boldogabb itt, mert neki Rakka az otthona, itt nőtt fel, itt ismer mindenkit.

A háború előtt 300 ezren laktak Rakkában, ahova most nagyon lassan tér vissza az élet. Hónapokkal a felszabadulás után is törmelék borítja az utcákat, amiket munkagépekkel takarítanak. Összegyűjtik a háború után hátramaradt éles, életveszélyes rakétákat, gránátokat, bombákat és egyéb robbanóeszközöket is, amelyektől az elmúlt fél évben több mint 700-an – negyedük gyerek – sérültek meg. A lakosság kétharmada inkább a városon kívül lakik sátrakban, ami a körülményeket nézve teljesen érthető.

A Rakkától 60 kilométerre fekvő sivatagi sátortáborban számos ISIS-szimpatizáns is él, például a letartóztatott magas rangú dzsihádisták feleségei is. Nekik a táborban “antiradikalizáló” programot indítottak, aminek keretében politikáról, vallásról és rasszizmusról tanítják őket.

“A nők a siker kulcsai. Ha a nő sikeres, akkor a családja boldog, a társadalom zökkenőmentesen működik, és az ország gazdag lesz. Nem könnyű megváltoztatni ezeknek a nőknek az életszemléletét. Nem megy egy nap alatt, évekig fog tartani. Az ISIS szabályai, és korábban a damaszkuszi rezsim alatt a nőket és a kisebbségeket hátrányosan megkülönböztették. Ez nem fog gyorsan megváltozni, de legalább meg kell próbálnunk.” – mondja erről Rakka ifjú vezetője, Leila Mustafa.

A kisfilm a polgármesternő mentorának és példaképének temetésével kezdődik és végződik. A kurd hősöknek kijáró szertartáson rengetegen részt vettek – köztük arabok, keresztények vegyesen, és az USA képviselője, valamint az amerikai különleges erők parancsnoka is -, hogy tiszteletüket fejezzék ki a márciusban meggyilkolt Omar Alloush előtt, aki kulcsszerepet játszott Szíriában az arabok és kurdok közötti békében. Ő egyike volt azon keveseknek, akik közvetíteni tudtak a különböző közösségek között, és a film szerint vele együtt eltemették a béke reményét is. Leila Mustafa szerint azonban sokan folytatják Alloush munkáját, és a végén az emberség győz majd.

Erdélyi Katalin

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom