A sajtószabadság világnapja alkalmából a Spiegel rövid videóban mutatta be az újságírók helyzetét a világban, a Riporterek Határok Nélkül álhírellenes kampányt indított, az UNESCO pedig egy kisfilmben mutatta be, hogy mi történne sajtószabadság nélkül.
A Reporters Without Borders (Riporterek Határok Nélkül, franciául Reporters Sans Frontières, innen a rövidítés: RSF) egy 1995-ben alapított, párizsi székhelyű nemzetközi szervezet, ami az információ- és sajtószabadságért küzd. Évről-évre közzéteszik jelentésüket arról, hogy a világ 180 országa hányadik helyen áll a sajtószabadság-ranglistán.
Az RSF április végén publikált idei jelentése szerint Magyarország a 73., ez két pontos visszaesés a tavalyi 71. helyhez képest. A magyarországi helyzetet leíró részt azzal kezdi az RSF, hogy 2017-ben Orbán Viktor-közeli üzletemberek vásároltak fel kiadókat, és a legnagyobb „sikerük” a megyei lapok megszerzése volt. Ugyanakkor a jelentés szerint is működnek még az országban független lapok, amik feltárják a Fidesz-közeli emberek korrupciógyanús ügyeit.
Május 3., a sajtószabadság világnapja alkalmából a német Spiegel egy 2 perces videót készített az RSF 2018-as jelentése alapján. Eszerint 2017 végén 326 újságíró volt börtönben, 54 újságírót elraboltnak, 2-t eltűntnek tekintettek, 65 újságírót pedig megöltek a munkájával összefüggésben. 2017-ben az újságírók számára legveszélyesebb három ország Szíria (12 halott), Mexikó (11 halott), Afganisztán (9 halott) volt. Az RSF adatai szerint 2003-2017 között világszerte 1.035 újságírót gyilkoltak meg a munkája miatt.
A Spiegel bemutatta néhány európai ország helyezését a sajtószabadság-ranglistán, Magyarországot azonban nem említik a videóban. Ez azért érdekes, mert a videóhoz tartozó cikk teljes egészében a magyar médiahelyzetről szól.
A sajtószabadság világnapján publikált hosszú Spiegel-cikk fővonala az, hogy több kormányközeli lap (888, Magyar Idők, Figyelő) kilistázta a kormánynak nem szimpatikus újságírókat, civileket, tudósokat, és maga Orbán Viktor miniszterelnök is a Soros-zsoldosok listázását emlegette, vagyis a Fidesz pszichikai nyomást gyakorol a neki nem tetsző médiamunkásokra, ellenségnek állítja be őket, és már nem tűnik messzinek az oroszországi és törökországi helyzet.
Megemlíti a Spiegel az Origo propagandalappá züllesztését, és a Népszabadság bezárását is, valamint azt is, hogy Kövér László rendszeresen újságírókat tilt ki a Parlamentből. Tipikusan olyan cikk, ami miatt Kovács Zoltán kormányszóvivő olvasói levélben szokott reklamálni.
Az RSF a sajtószabadság világnapja alkalmából egy álhírellenes kampányt indított, mert úgy vélik, a dezinformáció elleni küzdelem most az egyik legnagyobb kihívás az újságírást védők számára.
A #FightFakeNews című kampány kisfilmjében egymás után sorakoznak az álhírek, pl. hogy 1959-ben 10 ezren bénultak le hamis étolajtól, évente 700 ezren halnak meg hamis gyógyszerek miatt, a hamis mellimplantátumoknak 2001-2010 között 90 ezer áldozata volt, hamis repülőgép-alkatrészek miatt 50-en haltak meg 1989-ben, és így tovább különböző fura, gyanús dolgok.
Egyre gyorsabban követik egymást a képsorok, fake ez, fake az, majd a végén jön az üzenet: „Az álhíreknek csak egy áldozata van. A demokrácia.”
A sajtószabadság világnapjára az UNESCO is készített egy videót, a címe „Képzeld el a világot sajtószabadság nélkül”.
A kisfilmben bemutatják, hogy sajtószabadság nélkül például nem lehetne rákeresni az emberi jogokat legjobban megsértő országra, a választás utáni tüntetés idején hirtelen elmenne az internet, csak a kormányt dicsérő cikkek jelennének meg, a korrupciós ügyön dolgozó újságíró meggyilkolásáról pedig autóbalesetként számolnának be a lapok.
Csütörtökön húsz szerkesztőség közös nyilatkozatban állt ki a sajtószabadság és az Átlátszó mellett, a szöveget minden orgánum a saját felületén is közölte.
