Bezárás
filmkritika

Vérösvény kiretusált lábnyomokkal – pártos dokumentumfilm közpénzből

Aki rajong a szelektíven pártos oknyomozásért, az feltétlenül nézze meg a Hír Tv Célpontjától időközben a Jobbik-holdudvari N1TV-hez átigazolt Kisberk Szabolcsnak a ’90-es évek robbantásos merényleteiről készült, a Magyar Média Mecenatúra által 8,6 millió forinttal támogatott, a köztévén is leadott, Vérösvény című alkotását. Mindenki másnak felejtős lesz – s talán az sem véletlen, hogy a köztévé is csak a késő éjszakai órákban tűzte műsorra.

KORMÁNYPROPAGANDA HELYETT VALÓDI HÍREK

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!

“Filmünk megtörtént eseményeken alapul. Egyes jeleneteket nyomozati és bírósági dokumentumok és a rendelkezésünkre álló információk alapján rekonstruáltunk. A nyomozók személyiségét és beszélgetéseiket is a valóság ihlette, de párbeszédeiket már a képzelet szülte. A következő képsorok a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaznak. Filmünket csak erős idegzetűeknek ajánljuk.” – kecsegtet a mű.

Az utolsó mondatot valóban érdemes komolyan venni. Aki ugyanis gyenge idegzetű, ugyanakkor a tényszerűséghez is ragaszkodik, nemigen fogja megúszni pszichés károsodás nélkül a dramatizált dokumentumdrámának álcázott mű befogadását. Melyben – úgy tűnik – pár lábnyomot kiretusáltak a véres ösvényről. A végeredmény egy manipulatív, elfogult fércmunka.

Citromdíj-gyanús minőség

A film az Aranykéz utcai robbantás képsoraival indul. Mondjuk pirotechnikában lenne mit tanulniuk a Halál 50 órájának látványtervezőitől. Ugyanis még az a – mai szemmel megmosolyogtató – jelenet is életszerűbb, (a videóban 2 óra 35. percnél) amelyben a Tigris harckocsit beborítják a lángok, mint a Kisberk-film tűzszimulációja. Ennél már csak az rosszabb, mikor a film dilettáns színjátszókörök mércéjével is borzalmas szereplői próbálnak hiteles reakciókat kipréselni magukból.

Persze ilyen forgatókönyvből profi színészekkel is nehéz lett volna Oscar-gyanús végeredményt produkálni. A koncepció Portik Tamásra fókuszál, lényegében neki tulajdonítja szinte az összes korabeli maffiagyilkosságot. Gondosan ügyelve rá, hogy ne kérdőjelezzék meg a Pintér Sándor és Polt Péter beosztottjai által előadott hivatalos verziót.  Az első, Portiknak tulajdonított bűncselekmény Prisztás József megölése. Ezt  jelenetet pont a film későbbi állításai, illetve maguk a tények hiteltelenítik.

Az összes jel arra utal, hogy Portik titkosszolgálati nexusokkal, bennfentes politikai összeköttetésekkel rendelkezett. Egyébként is arra céloznak többször, hogy Portik a rejtőzködés és konspiráció megszállottja. “A Portiknak meg Menyét a beceneve, mert mindig a menekülő utat keresi, ezért nem kaptuk még el.” – jegyzi meg a rangidős nyomozó társa, a fiatal rendőrtiszt. Ehhez képest Prisztás likvidálását olyan amatőr módon próbálják Portikra “kenni”, hogy még abban is kételyt ébresztenek, aki eddig szentül hitt a bűnösségében.

Portik bűnössége persze egyáltalán nem zárható ki, de ebben a filmben annyira életszerűtlenül ábrázolják gonosznak, mint a szovjet filmekben a náci tiszteket szokták.

A Menyét éjszakái – ahogy azt Móricka elképzeli

Dramatizált jelenetben bemutatják a vállalkozó lelövését. A gyilkos eltünteti a cselekményhez használt ruhát, fegyvert és biciklit, majd autóba ül, amikor csörögni kezd a rádiótelefonja. “Portik hív.”- Ez jelenik meg a féltégla nagyságú Nokia kijelzőjén “Már vége, megcsináltam!” – tudatja megbízójával a sikeres akciót. “Gyere a Művészinasba!” – utasítja beosztottját Portik. “Már úton vagyok.” – nyugtázza a parancsot a másik.

A Művészinas névre hallgató étterem volt a színhelye a film (illetve az egyik védett tanú kijelentése) alapján Portik és Prisztás utolsó találkozójának is, ahol elszámolási vitájuk támadt. S Portik tanúk jelenlétében, emelt hangon kijelenti: “Ki kell nyírni, Prisztásnak meg kell halnia!”

Nehezen hihető, miszerint a bérgyilkos gondosan megsemmisíti az összes nyomot, ami a tetthez kötheti, ugyanakkor telefonján eltárolja megbízója számát, s rögtön a kivégzés után a felbujtó törzshelyére siet. Épp arra a helyre, ahol a vád szerint a személyeskedéssé fajuló elszámolási vita lezajlott, illetve ahol az áldozatot “halálra ítélték.”

Van arra tanúvallomás, hogy “…Portik a Művészinas étteremben találkozott a gyilkossággal vádolt H. Istvánnal, akit – a tanú szavai szerint – kifejezetten dicsérni kezdett azért, hogy egyetlen lövéssel megölte Prisztást. „Ez szép volt…” – mondta állítólag Portik H. Istvánnak.” Meg arra is utalt az egyik védett tanú, hogy “…törzsvendégként gyakran járt be Portikkal az étterembe, ráadásul azt is állította, hogy az Energol-vezér több gyilkosságra, köztük Prisztás lelövésére is ott adott utasítást.”

De nem valószínű, hogy mindez úgy történt volna, ahogy a Kisberk-film ábrázolja.

Zsarukonteóktól a rendőrmaffiáig

A dokumentumfilmben jóformán csak Portik Tamás haragosai, riválisai, feltételezett áldozatainak barátai szólalnak meg. Illetve olyan volt rendőrtisztek, akiknek nyilatkozatából leginkább a Portikra terhelő részeket vágják be. Például Labancz Ferencét, aki szerint: “Portik Tamás hatvanmillióért vagy százhúszmillióért én el tudom képzelni, hogy fejen lövet bárkit.”

Elképzelni e poszt szerzője is sok mindent el tudna, de hát ez mégiscsak az összeesküvés-elméletek logikája. Némi cinizmussal: ha engem dobna meg egy ilyen szintű alkotás készítésére nyolc és fél gurigával a Médiatanács, én is sok mindent el tudnék képzelni.

Ha már itt tartunk, Bartus László ugyancsak nem megy a szomszédba némi konteóért, de az ő Maffiaregény című – ugyancsak a korszak alvilági leszámolásait feldolgozó – spekulatív tényfantáziája jóval életszerűbbnek tűnik. (A Maffiaregény Portik letartóztatását követő utóéletéről itt olvashatunk.)

Bartus látleletéből a Kisberk-film egyik-másik “szakértője” is rosszul jön ki.

“…rendőrháború is zajlott a különböző alvilági csoportok oldalán álló rendőrök között. Volt olyan eset, hogy a két alvilági csoport úgy találkozott szembe egymással, hogy mindkét oldalon (civilben) rendőrök álltak (Labancz Ferenc és mások).” – olvasható Bartus a Maffiaregényében (I. m. 296.o.)

Labancz a későbbiekben nemegyszer a rendőrség látókörébe került. “A rendőrségről elkerülve ugyanis Tasnádi Péter egyik cégében, a Mesterdetektív Kft.-ben kötött ki szakértőként. Később a Tasnádi-ügy egyik vádlottja lett. A gyanú szerint Tasnádi Péter vele akarta megöletni volt feleségét, de mivel a megbízást nem hajtotta végre, felgyújtották Labancz terepjáróját. […]

A neves, ámbár rövid életű egység feloszlatása után Labancz nyomozó a BRFK rablási osztályára került át. De hamar bajba került, mert egyik nap bilincsbe verve vitték el egy vesztegetési ügy miatt. Labanczot felfüggesztették egy időre, ekkor egy éjszakai szórakozóhelyen kapott munkát. Az ellene felhozott bűncselekményt később bizonyíték hiányában megszüntették, és a nyomozót visszahelyezték a rendőrségre, ahol a BRFK akció osztályán folytatta pályafutását, míg a testülettől végleg le nem szerelt.”

írta a hvg.hu 2007-ben. 2014-ben pedig egy vesztegetési ügyben került Labancz házi őrizetbe.

Megkapta a “beosztását” Bartus könyvében a hajdan celebzsaruként sztárolt Doszpot Péter is, aki ugyancsak megszólal a messziről, sűrű ködben dokumentumfilmnek látszó objektumban.

Kisberk azonban olyannyira Portikra fókuszál, hogy minden egyéb kiesik a látómezejéből. A főszereplő nyomozó is őt tartja az alvilág legfőbb stratégájának. Ennek viszont némiképp ellentmond Portik lélektani profilja. “Megvizsgáltattam egy pszichiáterrel titokban: Portik Tamás agresszív, erőszakos, hirtelen haragú ember, aki emellett labilis, és hajlamos az öngyilkosságra. Pszichopátiás személyiség.”– olvassák be a jelentést.

Egy indulatvezérelt, labilis személyiség hogyan tud irányítani egy befolyásos alvilági szervezetet? Nem lehet, hogy inkább a rendőrmaffia árnyékát lehetne itt kimutatni?

Bartus László szerint igen: “A magyar alvilág keresztapáinak többségét a rendőrség termelte ki. Informátorként használta őket, így vált ellenőrizhetővé az alvilág. Az, hogy a magyar alvilág fejeit legyilkolták vagy börtönbe juttatták, azt is jelenti, hogy a rendőrök átálltak a kábítószert, kemény bűnözést képviselő “új generáció” (és azt ellenőrző oroszok) oldalára. Legjobb példa erre Boros Tamás, aki a KBI legfontosabb embere volt, de ezt bizonyítja Seress Zoltán sértetlensége is. És akkor még csak a nagyokról szóltunk, az alájuk tartozó második vonalbeli (nem kis kaliberű) bűnözőket nem is említettük. A közös rendőr-orosz offenzíva azok ellen irányult, akik a kábítószerterjesztés ellenzői voltak.” – véli Bartus. (189. o.)

“Huszonötmillió forintért Pintér Sándor a nevére veszi önt.”

De Pintér Sándornak – mint főkapitánynak, majd belügyminiszternek –  az alvilág térhódításában való esetleges szakmai felelősségének feszegetésétől a mű tartózkodik. Pedig a Lakatos Csaba-ügyben felmerült az ő lehetséges érintettsége.

A filmben szerepel az Aranykéz utcai robbantásban megölt Boros Tamás vallomása is, amelyből be is játszanak egy részletet. Naná, hogy nem azt a részt, melyben  Boros  “…azt állította, „a Tanyi-brigádnak a gyilkosságsorozatban a helyszín biztosítása volt a lényeg. Az 1998-as Aranykéz utcai merényletben felrobbantott férfi halála előtt egy évvel a rendőrségen tett videó-vallomásában nemcsak Tanyi Györgyről beszélt, hanem arról is, hogy az akkori rendőrfőkapitány, Pintér Sándor megjelent a Lakatos Csaba elleni merénylet helyszínelésénél, és állítólag eltüntette Tanyiék fegyverét.”

Pintér emellett annak idején háromszor is találkozott a “bombagyáros” néven elhíresült Dietmar Clodo vállalkozóval – legalábbis Clodo így emlékszik. A Boros-vallomás, amely szerint Pintér bűnjelet tüntetett volna el, már csak azért is érdekes, mivel nemrég írt e poszt szerzője a rendőrségről eltűnt bizonyítékokról, valamint az újabb eltűnéseket megelőzni kívánó bűnjelraktár felépítésének meghiúsulásáról – mindezek Pintér főkapitányi, illetve miniszteri éveiben történtek.

A BM Sajtófőosztály által a fentebb belinkelt poszt megjelenése után, 2016. április 20-án adott tájékoztatás szerint: “Kormányzati döntés hiányában a beruházás mindeddig nem valósult meg.”

“Ha ön bűnöző, akkor jól teszi, ha befizet egymillió forintot a Police Alapítvány számára, mert így kap egy olyan igazolványt, amivel beléphet az ország bármelyik rendőri intézményébe. Konkrét tudomásom nincs a Police Alapítvány szponzorálásának további lépcsőfokairól, de vannak elképzeléseim. […] Huszonötmillió forintért Pintér Sándor a nevére veszi önt. Harmincmillió forintért rendőri fedezetet kap kisebb leszámolásaihoz. A belügyi kommandó bármikori igénybevételéhez harmincötmillió forint szükségeltetik. Negyvenmillió forintért ön írathatja a nevére Pintér Sándort.”

– vajon ki írhatta ezt a vitriolos, Pintér Sándort sem kímélő glosszát? Hát bizony Csermely Péter, a Magyar Idők jelenlegi főszerkesztője. (139 perc. A szerző kiadása. Gödöllő. 1998.)

Nemigen kerülnek szóba a filmben az ugyancsak említett Vizoviczki László ügyének Fidesz számára kínos mozzanatai. Kisberk alkotása valahogy nem igazán mutatja be a Kálomista Gábor és Portik Tamás közti szálat sem.

A kaméleon zuhanórepülése, avagy Portik betör a filmszakmába

“Kálomista és Portik kapcsolata a 2007-ben bemutatott Zuhanórepülés című filmig nyúlik vissza, amelybe Portik is besegített: helyszínt adott a forgatáshoz, és “dialógusokat pontosított” a forgatókönyvben. Portiknak köze volt a szintén 2008-ban bemutatott, Kaméleon című Kálomista-filmhez is, amelynek elkészítését a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) 250 millió forinttal támogatta. A filmmel kapcsolatban felmerült, hogy a főszereplőjét Portikról mintázták.” – foglalkozott a témával portálunk is.

“Ugyanazt a robbanóanyagot használták, mint a politikusok házainál a robbantásoknál. Most már tuti, hogy a szlovákok voltak!”  – a Kisberk-filmben állítja ezt a nyomozás filmbeli vezetője. Mármint, hogy az Aranykéz utcában használták ezt a robbanószert.

Csakhogy az Aranykéz utcai bűncselekménynél használt robbanóanyagot valójában egy olyan gyilkosságnál használták, amiről szó nem esik a filmben. Terjék István vállalkozót a Porschéjában robbantották fel.

“Az ügy érdekessége, hogy a merénylethez ugyanazt a robbanóanyagot használták, mint néhány nappal korábban az Aranykéz utcában. A szerrel sem előtte, sem utána nem találkoztak a hazai szakemberek, s azt vélhetőleg ugyanaz a csoport hozta be Magyarországra, majd kettéosztotta a robbantásokhoz. Korábban beszámoltunk róla, hogy az Aranykéz utcai merénylet után szintén a rendőrségről tűnt el a vélt elkövető, Jozef Rohác elleni egyetlen tárgyi bizonyíték.” – írta 2010-ben a Magyar Nemzet.

A Terjék-ügy iratai – mint ahogy fentebb már a bűnjelek, bizonyítékok kapcsán szó volt róla – Pintér Sándor belügyminisztersége idején tűntek el.

S vannak még valakik, akik nemigen vannak jelen a múltidéző valóságszimulációban. Mégpedig az orosz maffia. Pedig itt aztán lehetne baloldalhoz közeli személyiségeket is ütni.

Bartus viszont erre is kitér: “Drobilich erre kifogásolta, hogy “Juszt a KBI vezetését oroszbaráttá változtatta, és elhitette velük, hogy az alvilág nem az ukrán-orosz maffia, hanem a magyar olajosok, mert ő nincs jóban Portik Tamással. És emiatt ránk uszítja a rendőrséget, és Szevát is ellenünk hangolja”. Juszt László szerint mindez kitaláció, neki az egészhez semmi köze.” (Maffiaregény, 167.o.)

Gyárfás Tamás félig kisípolva

“A Gábor is benne van. Biztos. Biztos? A Tamásról gondoltam, de a Gábor is? Igen.” – ezt a párbeszédet folytatja mobiltelefonon a Fenyő Jánost alakító színész a luxuskocsijában – pillanatokkal azelőtt, hogy lelövik. A gyilkosság okairól Fenyő közeli bizalmasa, Perczel Tamás verzióját halljuk – egy korábbi dokumentumfilmből bevágva.

“Fenyő János vívott néhány magánháborút, amit elkezdett, és nem tudta abbahagyni, vagy nem akarta abbahagyni. Kik voltak ezek az emberek? Egyik volt a …ás Tamás, ami egy halálos, vérre menő küzdelem volt. A háború a tévé miatt ment, ugye egymástól vették el a Nap Tévét. Összeállt egy százoldalas anyag. …s Tamás gazdasági visszaéléseiről. Meg kell mondanom, hogy figyelemre méltó anyag, volt szerencsém olvasni. Beszélt Kuncze Gáborral, aki azt mondta, hogy add ide nekem az anyagot, és majd meglátod, mi lesz. Átadta az anyagot, nem történt semmi.”

A felvételen úgy sípolják ki Gyárfás Tamás nevét, hogy egy átlagos újságolvasó is azonnal rájön, kiről van szó. Pedig a kisípolás teljesen felesleges: már egy 2006-os, (a Brády Zoltán által készített dokumentumfilmet elemző) Index-riport is teljes néven foglalkozik a Perczel-interjú Gyárfásról szóló részével.

Az egyik védett tanú szerint:  “…Portik , Gyárfás és az 1998-ban kivégzett Fenyő János egy közös médiaüzletről tárgyaltak az étteremben, majd miután Fenyő János az utolsó pillanatban kihátrált az üzletből, Portik őrjöngve közölte, hogy „hazavágja” Fenyőt. A védett tanú szerint az úszóelnök erre azt mondta, hogy ezzel neki is nagy szívességet tenne, különben is, megérdemli, hogy megdögöljön.”

A film is kitér a témára: “A Fenyő, az területeket akart elfoglalni a médiában. És akkor megkérdezte a Tamás, hogy hát ezt meg tudnád oldani? Hát mondom, persze. Megölni egy embert, mi a probléma? Mindennap ezt csinálom. Életemben nem öltem embert – jókat semmiképpen nem.” – ironizál Tasnádi Péter.

Aki szerint a “megbízója” tizenkétmilliót fizetett az általa nem végrehajtott (pontosabban nem általa végrehajtott) merényletért, amihez neki semmi köze nem volt.

Tasnádi bizonyos értelemben ugyanazt a szerepet játszotta a ’90-es évek végén (az akkor ugyancsak Pintér Sándor által felügyelt) rendőrségnek, mint napjainkban Portik. Tasnádiról megjegyezték, hogy korántsem volt akkora zseniális bűnöző, mint amilyennek látszani szeretett volna.

“Ha csak feleannyi esze van, mint amekkora ereje, sosem kerül vissza a sittre. De hát visszakerült. […] Abban, meglehet, mindezek ellenére igaza van Tasnádinak, hogy időnként kell egy keresztapa, akit keresztre feszíthet a politika és a rendőrség. E célra keresve sem találhattak volna jobb alanyt nála, aki azzal, hogy kezdettől lelkesen építette a vadkeleti maffiózó imázst, házhoz ment a szerepért.” – említi Tarjányi Péter. (Meglátni és megveretni. Park Könyvkiadó, 2008.)

Portik ugyanilyen kirakat-gengszternek tűnik, akivel a szervezett alvilág összes balhéját el akarják vitetni.

Az ilyen műalkotások valójában inkább a NER-média kórlapjául szolgálhatnak. Miként korrupcióellenes vonalon is 8-10 éves ügyeket kell előkaparniuk – hiszen 2010 utáni dolgokat nemigen bolygathatnak – úgy maffiavonalon sem nagyon beszélhetnek a jelenleg létező alvilág természetéről.

Először is a Nemzeti Együttműködés Rendszerében nincs szervezett bűnözés. Nem is lehet, hisz olyan erős konkurenciája van az autokratikus hatalom képében, ami erősen megnehezíti a gengszerlét klasszikus, hazai formáit. A külföldieknek pedig minek is lövöldözni, robbantgatni, ha a letelepedési kötvények megvásárlásával vértelenül, békésen nyílik tágra a kapu a nehézsúlyú offshore-bárók előtt.

A piacot manapság nem bombákkal és fegyverekkel, hanem törvényekkel osztják fel.

 Papp László Tamás

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom