Bezárás
ismeretterjesztés

„A propaganda fantomokkal riogat”: középiskolai nyelvünnep idegenellenes plakátkampány idején

„Örülök, hogy Magyarországon lehetek. Okos és felvilágosult emberek között” – ezt a Kölcsey Ferenc Gimnázium szír-magyar kötődésű, hat éve Budapesten élő diákja mesélte az iskola videóján. A tizenhét éves fiú és társai a többes nemzeti identitásról beszéltek, a kisfilm a Nyelvek Európai Napja ünnepére készült. Nem a filmkészítők tehetnek róla, hogy szinte minden mondat áthallásos.

KORMÁNYPROPAGANDA HELYETT VALÓDI HÍREK

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!

„A propaganda fantomokkal riogat. Mi arcokat, sorsokat mutatunk” – ezt tartja az eredetiben 25 perces kisfilm legnagyobb erősségének a hétfői esemény egyik szervező tanára, Pócsné Berkesi Zsuzsanna. Ő egyébként a tavaly téli pedagógus-megmozdulások apropóján adott korábban interjút az Átlátszónak.

Ezzel együtt a videó nemhogy nem úgynevezett aktivistáskodásnak indult, de még csak nem is videónak. A terv az volt, hogy a nyelvek ünnepén kihasználják, hogy a Kölcseybe több tucat külföldi vagy két anyanyelvű diák jár – egy-egy meghívott diák mesélte volna el sztoriját más osztályoknak az eredeti elgondolások szerint. Csakhogy az első közös megbeszélésen kiderült, a történetek olyan erősek, hogy hiba lenne nem egyben tartani és megörökíteni a csapatot és az üzenetet.

Ami voltaképpen egyszerű: büszkeség a hagyományokra éppúgy, mint – ha van – a magyar kötődésre. „Nem beszéltük át utóbb, mármint a diákokkal, ez nem így, nem szájba rágva működik” – mondja a tanárnő, aki bízik a videói üzeneteinek a hatásában. Amit látott az arcokon: a többi diák, meghallgatva társait még percekre elnémult, akadt tanár, aki megkönnyezte a történeteket.

Középiskolai nyelvünnep idegenellenes plakátkampány idején from atlatszo.hu on Vimeo.

„Tudtátok?” – kérdezi a film elején a narrátor. Mármint azt, hogy mintegy hatezer nyelvet beszélnek világszerte. Alighanem a felvezetés sem véletlen, de az sem, hogy kölcseysek ezúttal nem a hagyományos módon, különleges nyelvórával ünnepeltek. Hanem közös Öröm Óda-énekléssel, és ezzel a filmmel, amelyből egyebek mellett megtudhatták, hogy félig tunéziai diáktársuk büszke az arab kultúrára, a francia diák papája szeret lecsót főzni, a kubai lánynak eléggé bejönnek az ázsiai fiúk.

A már idézett szír fiú pedig sok menekült honfitársát ismeri, akiknek nem volt más választásuk, mint elhagyni a szülőföldjüket. Helyzetüket, érzéseiket, önértékelésüket talán legjobban egy kínai diáklány – itt élő kínai kereskedőpár gyermeke – foglalja össze: „különlegessé váltam”.

Rádi Antónia

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom