riport

Anarchia Indonéziában – punkok az iszlám ellen Banda Acehben

 

A cunamiban családjukat és otthonukat elveszített fiatalok tiltakoznak a társadalmi igazságtalanságok és a szigorú vallási előírások ellen Indonézia egyik tartományában. Az egyetlen eszközük a punkzene.

 

tudta_elofizetok

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!

 

Indonéziában található a világ legnépesebb muszlim közössége mintegy 205 millió fővel, ez az egész világ muszlim népességének 12,5 százaléka. Nem csoda hát, hogy az iszlám előírásai az ország életében rendkívül fontosak. Aceh tartomány az ország legkonzervatívabb része, az egyetlen olyan hely Indonézián belül, ahol az igen szigorú saría törvényeket alkalmazzák.

A Vice stábja ebbe a tartományba és annak fővárosába, Banda Acehbe látogatott el, hogy filmet forgassanak a helyi punkokról, akiket a rendőrség rendszeresen zaklat és le is tartóztat: leborotválják a fejüket, a ruháikat elégetik és több hónapra börtönbe kerülnek. A punkzene és a vele járó ideológia (például forradalmi attitűd és individualizmus) a 90-es években jutott el Indonéziába, amikor Suharto elnök diktatórikus eszközökkel irányította az országot.

A fiatalok a fennálló rendszer ellen tiltakoznak, mint minden rendes punk, elítélik az igazságtalanságot, a korrupciót, a szigorú társadalmi szabályolyokat. Miközben hithű muszlimok, és erre büszkék is, túlzásnak tartják az Aceh tartományban alkalmazott saríát, amely miatt nem élvezhetik nyilvánosan a zenét sem. Erre azért egy kiskapu adódik néha: ha a punkkoncert zárt helyen van és egy befolyásos politikus fiának is van köze hozzá, akkor a rendőrség szemet huny fölötte.

A filmben megszólalókban nem csak az a közös, hogy fiatalok és nincstelenek, hanem az is, hogy a 2004-es cunami mindannyiuk életét megváltoztatta. A természeti katasztrófa 200 ezer ember halálát okozta, és a punkok jó része ekkor veszítette el a családját, még gyerekként. A lerombolt városban járva találtak egymásra és fogtak össze – nem véletlen, hogy a legtöbb idejüket a cunami emlékére emelt múzeumnál töltik, úgy is hívják őket, hogy a múzeumi punkok.

 

 

D. Kovács Ildikó

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Megosztás