Velünk élő kommunizmus: Észak-Korea belülről

 

A BBC riportere Nobel-díjasokat kísért el észak-koreai útjukra, miközben megpróbálta bemutatni az ország valódi arcát. Ez a helyi hatóságoknak nem tetszett, végül kiutasították az országból – más, bebörtönzött újságírókhoz képest könnyen megúszta a kalandot.

 

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!

 

Rupert Wingfield-Hayes 2016 májusában látogatott el Észak-Koreába egy, Nobel-díjas tudósokat is magában foglaló csapat tagjaként. A tudósok azért érkeztek az országba, hogy a tudományt népszerűsítsék, bár látogatásukkal nyugaton nem mindenki értett egyet, mert egyesek szerint egy ilyen út legitimálja az észak-koreai rezsimet. Az Inside North Korea ezt az utat dokumentálja.

Wingfield-Hayes feladata az volt, hogy tudósítson az útról, ő azonban megpróbálta a színfalak mögé nézni. Az észak-koreai főváros, Phenjan, már önmagában is egyfajta Patyomkin-faluként működik, csak a legszerencsésebbek élhetnek ott, az elit. A forgatás során aztán kiderült, hogy a színjátékra valószínűleg rátettek még egy lapáttal, mert számtalan gyanús eset történt.

Például a meglátogatott, ránézésre tiszta és modern gyerekkórházban alig voltak páciensek, a betegnek feltüntetett gyerekek egészségesnek látszottak, azt pedig nem engedték meg a külföldi tudósoknak, köztük orvosoknak, hogy belenézzenek egy vizsgálatba.

Egy másik helyszínen, egy vidámparkban, a játékoknál sorban állók közül meglepően sokan voltak ugyanannak a phenjani egyetemnek a hallgatói. Ezekhez jött még számtalan olyan alkalom, amikor valamilyen mondva csinált indokkal nem engedték a filmezést a stábnak.

Az egyik egyetemi körbevezetés során a számítógépes laborban éppen akkor nem működött az internet, amikor ott jártak, és az állítása szerint informatikát tanuló hallgató saját bevallása szerint egyébként sem szokott internetezni, mert minden információ megtalálható az egyetem belső hálózatán, az intraneten.

A filmben megszólalnak olyanok, akik már elszöktek Észak-Koreából. Az ő beszámolójukból is kiderül, hogy a fővároson kívül nyoma sincs új épületeknek, a kórházak, iskolák lepusztultak és nagy a szegénység, köszönhetően a nemzetközi szankcióknak. Igaz, a 90-es években tomboló éhínséghez már valamennyivel jobb a helyzet és az észak-koreai gazdaság feljövőben van, a diktatúra azonban nem enyhült, sőt.

Kim Dzsongun hatalomra lépése óta akár kivégzés is járhat azért, ha valakit rajta kapnak, hogy dél-koreai szappanoperát néz otthon. Ennek ellenére a kínai határ mellett virágzik a feketekereskedelem, az ott élőknek ez jelenti a túlélést.

A BBC stábja az út alatt folyamatosan küldte a tudósításait, amelyek aztán a televízióban és az interneten is megjelentek. A riportok hangneme és szóhasználata visszatetszést váltott ki az észak-koreaiakból, olyannyira, hogy az elutazás előtt már nem is kapcsolhatták be a kamerát.

A hazautazás napján, már a reptéren, Wingfield-Hayest elszakították a csoportjától és visszavitték egy phenjani szállodai szobába, ahol 10 órán keresztül hallgatták ki. Végül a főnökének sikerült megtalálnia őt és kényszerből írtak egy bocsánatkérő nyilatkozatot, amelyben „elismerték”, hogy megsértették a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népét és a Kim-családot.

A riportert ezután kivitték a reptérre és végre elhagyhatta az országot, de soha többet nem térhet vissza.

A fél órás riport itt megtekinthető angol nyelven:

 

 

D. Kovács Ildikó

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.