Bezárás
ismeretterjesztés

Az Iszlám Állam titkos története

Ki volt Abu Muszab az-Zarkávi, az Iszlám Állam alapítója? Hogyan lett lenézett nehézfiúból a világ legveszélyesebb terroristacsoportjának feje? Ki a felelős azért, hogy az Iszlám Állam szinte háborítatlanul folytathatja a tevékenységét egyre több országban? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ egy új dokumentumfilm.


tamogatoi_banner_cikkbe

A világ akkor eszmélt rá igazán, hogy az Iszlám Állam (ISIS, IÁ) mekkora veszélyt jelent, amikor 2014 elején behatoltak Irak nyugati részére és a terület egyharmadát elfoglalták. Akkor úgy tűnt, hogy a semmiből bukkantak fel, valójában azonban már régóta lehetett tudni, hogy valami készül. Abban, hogy végül egy kis csoport kinőtte a Közel-Keletet és most már más országokban is embereket ölhetnek, a PBS Frontline dokumentumfilmje szerint az amerikai kormánynak igen tevékeny szerepe van.

A The Secret History of ISIS (Az Iszlám Állam titkos története) című filmben szakértők sora beszél arról, hogyan jutott el az ISIS oda, ahol most van. Nada Bakos, a CIA elemzője tagja volt annak a csoportnak, amely 9/11 után azt próbálta kideríteni, hogy a terrortámadáshoz köze volt-e az Al Kaidának és Iraknak. (Egy hosszabb interjú itt olvasható az egykori CIA-ügynökkel.) Bakos feladata volt összeszedni mindent, amit egy bizonyos Abu Muszab az-Zarkáviról, az Iszlám Állam későbbi megalapítójáról tudni lehetett.

Az-Zarkávi a jordániai Zarka városában született, egy palesztin menekülttábor közelében. Nehéz körülmények között élt, elégedetlen volt az életével, így nem tartott sokáig, hogy piti bűnözővé váljon, ki-be járt a börtönből, egyesek szerint striciként is dolgozott. Rendszeresen fogyasztott kábítószert és annyit tetoválása volt, hogy a barátai csak „zöld embernek” nevezték. A változás akkor jött el, amikor az Al Dzsafr börtönben radikális harcosok lettek a cellatársai. Richard Barrett, egykori brit titkosügynök szerint hamarosan Zarkávi lett dzsihadista rabok vezetője, és mivel egyre komolyabban vette az iszlámot, meg kellett tisztulnia, de ezt a tetoválásai megakadályozták. A megoldást egy, a börtönbe becsempészett borotvapenge jelentette.

Az-Zarkávi öt év után szabadult, elhagyta Jordániát, de a CIA rajta volt és kiderült, hogy az afganisztáni Kandahárba ment, ahol Oszáma bin Ládennel szeretett volna találkozni. Bin Ládenék nem voltak elájulva tőle, mert még mindig úgy viselkedett és nézett ki, mint egy nehézfiú. Úgy gondolták, hogy ő nem való az Al Kaidába, nem elég szofisztikált. Zarkávi megsértődött, be akarta bizonyítani, hogy igenis jó terrorista lenne belőle, így 2002-ben, amikor George W. Bush kiadta a kilövési parancsot Szaddám Husszeinre, az-Zarkávi beköltözött egy iraki terroristatáborba. A CIA-nak voltak a táborban ügynökei, így ott is figyelemmel tudták követni a tevékenységét.

2002-ben az első számú prioritás az volt, hogy felszámolják az iraki-iráni határ melletti extrémista fészkeket, ahol vegyi fegyvereket fejlesztettek. A CIA úgy vélekedett, hogy ha Szaddám eltűnik, Zarkávi még problémát jelenthet, így őt is el kell távolítani. Az idő és a hely tökéletesnek tűnt arra, hogy ezt meglépjék, Bush azonban még várni akart, emiatt a CIA szakértői teljesen kiakadtak. Ez csak a kezdete volt a CIA és az amerikai kormány közötti, Zarkávival kapcsolatos konfliktusnak. Dick Cheney alelnök egy alkalommal a CIA központjába látogatott, de nem csak azt akarta tudni, hogy van-e valamilyen kapcsolat bin Láden és Szaddám között, hanem azt akarta, hogy legyen valamilyen kapcsolat. A CIA-ügynökök nem találtak ilyesmire bizonyítékot, pláne nem arra, hogy Zarkávi lenne az összekötő. Cheney-nek nem tetszett ez a válasz.

2003. februárban Colin Powell amerikai külügyminiszter az ENSZ-ben tartott beszédet, a beszéd szövegének megírásában segített a CIA is, hogy minél pontosabban tükrözze a hírszerzés álláspontját Zarkávival kapcsolatban. A beszéd közben a CIA-ügynököknek hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Powell nem az előzetesen megbeszélt szöveget mondja el. A külügyminiszter Zarkávit jelölte meg kapcsolatként bin Láden és Szaddám Husszein között. A dokumentumfilm narrátorának kérdésére Powell azt mondta, hogy Zarkávi nem volt fontos szereplője a beszédnek, alig emlékszik rá. Ezzel szemben a szöveg elemzéséből kiderült, hogy 7 percet beszélt Zarkáviról, 21-szer említette a nevét. Ez hatalmast lökést adhatott Zarkávi egójának: róla beszéltek az ENSZ-ben, végre megmutathatta bin Ládennek és az Al Kaidának, hogy ki is ő. A beszéd után pár nappal Zarkávi eltűnt.

A következő szerencsés fordulat az Iszlám Állam életében szintén az amerikaiaknak köszönhető. Irak lerohanásával felszámolták a hadsereget és hirtelen rengeteg iraki katona maradt állás nélkül. A katonáknak feladat és pénzt kellett, Zarkávinak pedig képzett harcosok – a kereslet és a kínálat tökéletes találkozása. Nem sokkal később autókba rejtett bombák tömegével tudatta Irakban az ISIS, hogy itt vannak. Az amerikai kormány tagadta, hogy nagy baj lenne, olyannyira, hogy a Zarkávi szerepét a robbantásokban taglaló CIA-állásfoglalás miatt kérdőre vonták a jelentést készítőket. Amikor Zarkávi személyesen, kamerák előtt fejezte le Nicholas Berg amerikai üzletembert, végre magára vonta a Fehér Ház teljes figyelmét. 25 millió dolláros vérdíjat tűztek ki a fejére, és ez már bin Ládennek is imponált.

Zarkávi ámokfutását 2006-ban sikerült megállítani, amikor egy célzott légitámadás során megölték, és az Iszlám Állam megmaradt tagjai eltűntek. 2009-ig nem is kerültek elő, ekkor már új elnöke volt az Egyesült Államoknak, Barack Obama, aki minél előbb ki akart vonulni Irakból. Ez 2011-re meg is történt, nem csak katonai, de politikai szempontból is. Az amerikaiak távozásával az Iszlám Állam elkezdett regenerálódni, egy új, Zarkávinál szofisztikáltabb, PhD-végzettségű egykori vallástudóssal, Abu Bakr al-Bagdadival az élen. Bagdadi még az amerikai megszállás idején került börtönbe, vagy ahogy arrafelé hívják, „dzsihádista egyetemre”, ekkor kezdődött a radikalizálódása is. Bagdadi volt az, aki ügynököket küldött Szíriába, hogy szítsák a forradalmat, de a tervei ennél jóval messzebbre mutatnak: létrehozni az Iszlám Kalifátust, előbb a Közel-Keleten, majd az egész világon, minél gyorsabban. Ehhez bármilyen eszközt hajlandó felhasználni, az emberrablástól a kínzásokon át a tömeggyilkosságokig.

Amikor Szíriában igazán kezdett eldurvulni a helyzet, az USA szíriai nagykövete katonai segítséget szeretett volna nyújtani, amelyben David Petraeus CIA-igazgató és Hillary Clinton is támogatta. Obama azonban akkor nem akart beavatkozni, aztán amikor egy évvel később megváltoztatta az álláspontját, már késő volt. 2016-ra az Iszlám Állam számos merényletet követett el, ezrek haláláért felelősek és sok kisebb terroristacsoportot ösztönöztek arra, hogy aktivizálják magukat. És ígéretük szerint a legrosszabb még hátra van.

A film angol nyelven, angol felirattal teljes egészében ezen a linken tekinthető meg.

D. Kovács Ildikó

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom