Gyilkos azbeszt: továbbra is virágzik a veszélyes ásvány kereskedelme

Hiába tiltották már be a világ fejlettebb országaiban, az azbeszt még mindig egy virágzó iparág azokban az országokban, ahol nem tudnak vagy nem akarnak foglalkozni az egykor népszerű szigetelőanyag akár halált is okozó hatásával.

 

 

„Az azbeszt élete végéig ki fog tartani, egy gondtalan élet végéig” – így reklámozta egy 50-es évekbeli amerikai rövidfilm azt az anyagot, amelyről ma már tudjuk, hogy súlyosan egészségkárosító hatású.

A házak építésénél egykor nagyon népszerű, kőlennek is nevezett azbeszt használatát a legtöbb, iparilag fejlett országban (Magyarországon is) betiltották, ennek ellenére a kitermelése még ma is folyik, és nem is számít rosszul jövedelmező iparágnak. Évente 2 millió tonnát exportálnak a karcinogénből a fejlődő országokba.

 

 

A Vice részben az oroszországi Azbeszt városában forgatott rövidfilmet, ahol az azbesztet nagy tisztelet övezi. Miléne Larsson filmjéből kiderül, hogy a világ legnagyobb azbesztbányájának otthont adó város lakóinak élete az azbeszt körül forog, büszkék rá, és még saját múzeuma van.

Azbesztben megállt az idő, olyan, mintha a Szovjetunió még mindig állna, a magyar nézőknek pedig ismerős lehet a városban közlekedő régi Ikarus-busz. Ezzel szemben, a világ másik felén, ott van a montanai Libby bányászvárosa, ahol 400 lakó halt meg azbeszttel összefüggő betegségekben.

Az egyik megszólaló maga sohasem dolgozott a bányában, de a mostohaapja igen, és az ő ruháira ráragadt azbeszt elég volt ahhoz, hogy a mostohafiánál súlyos tüdőbetegség alakuljon ki.

D. Kovács Ildikó

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.